14.Alaszka Day 1!

*Hope szemszöge*

-A hamisítatlan és utánozhatatlan Hope Hamilton.-mondta nekem Harry nevetve, miközben felhúzott a hóból. 

Na igen. Teljesen igaza volt. Mint mindig most is hű voltam magamhoz és hatalmasat estem a snowboarddal.  

Pedig tudok snowboardozni, de tényleg. Vagy két év után lehet, hogy nem ártott volna egy kicsit gyakorolni?

Huppsz.

-Nagyon vicces vagy..-dünnyögtem, majd sikerült megállnom STABILAN.Juhé.

Harry csak tovább mosolygott rajtam, majd hirtelen eltűnt a mosoly az arcáról, és aggódó tekintettel kezdett el méregetni.

-Elég piros az arcod. Nem vagy beteg?.-kérdezte tőlem és láttam rajta, hogy tényleg aggódik értem.

-Igen Harry, beteg vagyok. Biztos nem a hirtelen hőváltozástól piros az arcom.-mondtam neki, mivel ha kijövök a 100 fokos lakásból a -100 fokra, teljesen megszokott, hogy az ember arca kipirosodik.

-Nem kell leharapni a fejem.-mosolygott rám, majd egy puszit nyomott az arcomra, és már csúszott is le a lejtőn.

Éppen indulni akartam utána, amikor valaki hatalmas erővel nekem jött,és egy oltári nagyot zakóztunk a hóba.

-Annyira jó, hogy megint itt vagy.-ölelt át a hóban Lea, nagy mosollyal az arcán.

Én csak viszonoztam a hatalmas ölelést,pedig legszívesebben leordítottam volna fejét, amiért miatta újból a hóban kötöttem ki. Ilyen a formám... 

De mivel nekem is hiányzott a barátnőm, ezért csak pár percig mosolyogva néztünk egymásra és természetesen ez idő alatt egyikünk sem engedte el a másikat. De aztán megjött a segítség.

-Bocsi. De szegény elég veszélyes.-mosolygott rám Zayn, miközben Leát is, és engem is felsegített a hideg hóról.

Csak felé villantottam egy "pont ezért vigyázz rá" nézést, amit természetesen Zayn egyből értett és viszonozta egy "mindent megteszek, de tudod milyen" nézéssel, mire én egy hatalmasat felnevettem.

-Most meg mi van?-nézett Lea felváltva rám és Zaynre.

Zaynel tökéletesen egyszerre vágtuk rá, hogy SEMMI, aztán pár perc múlva mindhárman eszeveszett tempóban csúsztunk le a dombról.

Imádtam a havat és magát a téli hangulatot is. Most pedig, hogy kikapcsolódhatok még jobban élveztem az egészet.

Hó, barátok, pihenés, Alaszka, HARRY. Kell ennél több?
Nem, nem hiszem.:)

Pár órával később:

Azonban Harry tökéletesen fején találta a szöget. 

Egy hatalmas takaróval, ezer zsepivel, egy forró meleg teával ültem a nappaliban, miközben Niall elég furcsán méregetni kezdett engem.

-Tisztára úgy nézel ki mint Rudolf.-mondta nekem tök komoly arckifejezéssel. 

Ez most komoly?

-Rudolf,Ru-Ru-Ru-Rudolf.-cinkelt tovább Niall, és láthatólag nagyon élvezte, hogy nem tudok rászólni, mivel a hangom elég szépen búcsút intett nekem.

Nem éppen szépen nézhettem Niallra, de őt szerintem, ez sem érdekelte.Ő csak ki akarta élvezni a helyzetet.Na meg persze az is közrejátszott, hogy Niall egy örök gyerek.

- Ugye jó arc a télapó? Milyen neki dolgozni? Mennyit fizet? Nagyon rossz, hogy kibaszott nagy az orrod és rohadt piros?.-kérdezte tőlem, hatalmas mosollyal az arcán.

-NEM VAGYOK RUDOLF!-üvöltöttem rá Niallra, amilyen hangosan csak tudtam.

Áhá szóval van hangom? Éppen ideje volt.

A kis szőkeség természetesen egyből összerezzent, és gyorsan  Harry mögé futott, aki nemrég lépett be az ajtón.

-Anyu!Rudolf bántani akart engem.-mondta neki félő hangnemben.

Harry erre természetesen azonnal elnevette magát és hol rám, hol Niallra nézett. 

Nem is értem miért. Csak kicsit viselkedtünk gyerekesen.

-Ugye, hogy nem úgy nézek ki, mint Rudolf?.-néztem rá Harryre, aki már nem nevetett, csak gyönyörű mosolyával rám mosolygott.

-Dehogy nézel ki úgy, mint Rudolf.-mondta nekem, majd megindult felém, és szorosan magához húzott, majd belepuszilt a hajamban.

De éreztem, hogy hirtelen bólogatni kezd, miközben átölelt, és természetesen Niall ekkor már a hátam mögött állt. 

Szóval szerinte is úgy nézek ki mint Rudolf? Ha-ha-ha nagyon vicces.Kissé erősen, oldalba bőgtem szegény Harryt, aki erre egyből felnyüszített.

- Ezt meg miért kaptam?-nézett rám nagy szemeivel.

- Tudod te azt.-mondtam neki durcásan, és direkt nem néztem a szemébe.

Harry természetesen jót szórakozott rajtam.

- Amúgy hogy vagy?-ült le mellém a kanapéra, miközben az ölébe húzott. 

- Őszintén? Nem túl fényesen.-válaszoltam neki, miközben nem bírtam abbahagyni a köhögést.

Kapart a torkom, úgy éreztem, hogy a mellkasom bármelyik percben kiszakadhat a helyéről, szemeim könnyekkel voltak tele a testem pedig olyan forró volt, mintha meggyújtottak volna.

Harry csak szorosan magához húzott, és állát a vállamon pihentette. 

Akaratlanul is elmosolyodtam és kissé enyhültek a fájdalmaim. Harry törődött velem, és ezer más dolga is lenne, de ő mégis itt van velem, mert tudja, hogy szükségem van rá. 

Hogy fülig szerelmes lennék? Igen, nem is tagadom.

- Nézzük a jó oldalát. Talán a Mikulás megszán ,és tényleg te lehetsz Rudolf.-mondta nekem átkozottul édesen.

Erre persze én is felnevettem, mert tényleg vicces volt. De azért nem hiszem, hogy élnék a Mikulás ajánlatával.

- Hogy van a beteg?.-lépett be az ajtón Adam és, amikor észrevette, hogy Harry ölében ülök, egy eszméletlen őszinte és boldog mosoly ült ki az arcára.

Jó érzéssel töltött el, hogy tudtam, hogy a barátaim örülnek neki, hogy boldog vagyok.

- Éppen a Mikulás álláshirdetésére próbálok jelentkezni.-mondtam neki, mire Harry egyből felnevetett.

Adam elég furán méregetni kezdett, és teljesen látszott rajta, hogy fogalma sincs, hogy miről beszélek, plusz azzal az "idióta vagy" nézésével nézett rám.

- Rudolf szeretnék lenni. Ha minden jól megy, idén én is segédkezek abban, hogy minél előbb megkaphasd az ajándékodat.-kacsintottam rá Adamra, akiből egyből kitört a nevetés, majd pár perccel később közölte, hogy mennie kell, mert megismert egy nagyon aranyos lányt a sípályán, és megbeszélték, hogy összefutnak. 

Örültem neki, hogy Adam jól érzi magát, meg persze annak is, hogy így én minél több időt tölthetek Harryvel, anélkül, hogy azon aggódnék, hogy kit hanyagolok el és kivel vagyok túl sok időt.

Pár percig csak nyugodtan és csendben ültem Harry ölében, aki továbbra is csak szorosan magához húzott, és esze ágában sem volt, elengedni engem. De őszintén szólva, ezt a legkevésbé sem bántam.

- Szia Harry, és...-lépet be az ajtón Louis, de amikor rám nézett megakadt a hang a torkán.

- Rudolf.-fejezet be a mondatát, és én persze gyilkos tekintettel néztem rá.

Komolyan ennyire vészes? Ez már egyáltalán nem vicces..

Természetesen drága, smaragdzöld szemű, fürtős barátom kuncogott rajta, de nem mert hangosan nevetni, amit meglehetősen jól tett.

- Mai program?-kérdezte tőle Harry.

- Eleanorhoz megyek. Tudod családi előkarácsony. 1óra múlva indul a gépem.-mondta Louis feltűnően nagy mosollyal.

Eleanor.. 

Sokat hallottam már róla, és nagyon szimpatikus lány.És gyönyörű, de tényleg. Louissal pedig tökéletes párost alkotnak. Régebben elég sokat szörföltem a neten a fiúk után nyomozva, és nem is egyszer futottam bele Louis és Eleanor képekben. Tényleg tökéletesen passzoltak egymáshoz, az kétségtelen, plusz Louison látszik, hogy tényleg nagyon szereti őt. 

- Jó utat.-mosolyogtam rá Louisra a kissé hosszú gondolkozás után.

- Köszi Hope. Nektek meg jó romantikázást.-kacsintott ránk sejtelmesen, majd távozott is a helyiségből.

Kérdőn néztem Harryre, aki csak legyintett egyet, miszerint is, teljesen mindegy, hogy mire akart ezzel célozni barátja. 

- Na és a mi programunk mi lesz?-mosolyogtam Harryre.

- Film?

- Benne vagyok!.-mosolyogtam rá, majd pár perccel később, kényelmesen elhelyezkedünk a kanapén.

Hát, hogy milyen filmet is néztünk? Igazából nem tudnám mivel jellemezni. Nekem nem tetszett. Lövöldözés, kergetőzés, száguldozás, szóval az a teljesen fiús film. De Harry láthatólag nagyon élvezte. Pff jó neki.

- Mi léptünk. Puszi.-küldött felém egy puszit Lea, miközben Zaynt maga után vonszolva(?), végigtipegett a nappalin.

Harryvel kérdőn néztünk feléjük, mert elég viccesen néztek így ki...

- Hova mentek?-kérdeztem sietős barátnőmet.

- Adam mondta, hogy valami házi buliba van és ottalvos! Mondta, hogy nyugodtan csatlakozhatunk. Alig vannak páran.-mosolygott rám.

-Szeretnétek jönni?

Én persze akartam menni, mert ki akartam mozdulni egy kicsit.

-Nem.-vágta rá Harry, mielőtt bármit is mondhattam volna, és Leáék egyből távoztak is a házból.

Szúrós szemekkel Harryre néztem, akit látszólag nem nagyon hatott meg a dolog.

- Miért nem mentünk?-kérdeztem tőle.

- Mert beteg vagy ,és így nem fogsz kint sétálni a mínusz fokokban.Ha kell kikötözlek.-mondta nekem, rezzenéstelen arccal. 

De hiszen nem is vagyok annyira beteg. Simán ki bírnák egy bulit. Ez szemétség. Amúgy is.. Harry nem az anyám. 17 évesen pedig tudok vigyázni magamra, és tudok önálló döntéseket hozni.

Azonnal felpattantam Harry mellől a kanapéról és a szobám felé kezdtem el szedni a lábamat. Nem mondom, hogy nagyon izgalmas volt fölmászni a lépcsőfokokon, mert eléggé szédültem és az egész ház forgott velem. 

Aztán hirtelen, véletlenül eltévesztettem az egyik lépcsőfokot és éreztem, hogy kezdek hátrafelé esni, amikor hirtelen valaki a derekam köré fonta erős karjait és megakadályozta, hogy leesek a lépcsőn.

- Most már látod? Nem akarom, hogy bármi bajod essen.-suttogta a fülemben Harry, majd felkapott és a karjaiban cipelt be a szobámba, majd óvatosan letett az ágyra.

- Sajnálom, hogy nem hallgattam rád..-mondtam neki, alig hallható hangon, amikor leült az ágyam szélére.

Ő csak mosolyogva nézett rá.

- Tudom, hogy túl önfejű vagy.-mondta nekem, majd elkezdett közeledni felém.

- De nem bírnám ki, ha tényleg valami bajod esne, szóval néha hallgass rám.

- Értettem főnök.-mondtam neki kuncogva.

- Helyes -mondta nekem Harry, majd egy nagy puszit nyomott a homlokomra.

- Héé! Másra számítottam.-mondtam neki szomorúan és boci szemekkel néztem rá. 

- Nem szeretném elveszíteni a tökéletes hangomat.-vigyorgott rám öntelt vigyorral.

Na igen. Van ami tényleg nem változik és ez így is van jól. De azért mégiscsak jól esett volna egy pillangókat ébresztő csók.

- Anyu! Kaphatok vacsorát?-dugta be Niall a fejét az ajtón, és könyörögve Harryre nézett.

- Szia Rudolf!.-integetett nekem, amikor észrevette, hogy én is jelen vagyok a helyiségben.

- Kérlek etesd meg, hogy abbahagyja.- néztem rá Harryre, aki csak megcsóválta fejét, és ezzel próbálta közölni velünk, hogy reménytelen esetek vagyunk. 

- Mindjárt jövők. Addig próbáld meg NE összetörni magad.-nyomott még egy puszit a homlokomra, majd pár perc múlva egyedül maradtam a szobában.

Fáradtan forogtam az ágyban és éreztem, hogy elnyom az álom. Minden porcikám fáradt volt, a torkom pedig egyre jobban kezdett zsibbadni, a levegőt pedig egyre nehezebben szívtam magamban.

Szó, mi szó elég rendesen megfáztam. 

Aztán hirtelen abbamaradt a mérhetetlen nagy fájdalom és éreztem, hogy lecsukodnak a szemeim.A torkom már nem fájt tovább, a levegőt könnyedén szippantottam magamba, majd hirtelen az otthoni szobámban találtam magam.

Fáradtan néztem körben az ismerős szobán.Minden úgy volt, ahogyan hagytam. Sehol egy eldobott ruhadarab, sehol egy darab szemét se. A könyveim gyönyörű rendben sorakoztak az asztalomon, a telefonom pedig zajtalanul rezgett az éjjeliszekrényemen. 

Éppen felé nyúltam, hogy megnézzem ki kereshet, amikor ordítozásra lettem figyelmes. Lentről jött. A z előtérből. Egyre és egyre jobban kivehetők lettek a hangfoszlányok.

Minden egyes szó szíven ütött és éreztem, hogy hatalmas teher nehezedik a vállamra. Nagyobb, mint valaha. 

Hogy fogok elbírni velük? Mit fogok csinálni ha bajuk esik? Hogy tudok nekik segíteni, ha segítségre van szükségük? Én nem tudok teljesen egyedül, önállóan vigyázni két gyerekre...

És mi lesz Harryvel? És a gyakorlattal? Nem ragadhatók itt.. 

Nem kérhetnek arra, hogy döntsek a családom és Harry között...

Aztán hirtelen egy ismerősen csengő hang visszarántott az álomvilágból.

- Szeretlek Hope.-suttogta a kedvenc, kissé rekedt, mély hang a fülemben, és erre a kijelentésre újra feléledtek a pillangók a gyomromban. 

- Én is szeretlek Harry.-mondtam, majd éreztem, hogy az eddig is engem szorító két kéz még erősebben magához húz.

Remélem tetszett a rész, és nagyon-nagyon örülnék neki ha mondanátok véleményt a blogomról. Tényleg eszméletlen sokat jelentene nekem. Bárcsak néha, tényleg írnátok pár sort(tisztelet a kivételnek), és akkor tudnám, hogy mit gondoltok róla, de így elég nehéz, mert fogalmam sincs, hogy rossz-e vagy jó amit csinálok.... 

Remélem ezentúl több kommentelő lesz.:) 

Következő rész hamarosan addig is XoXo!:*