8.Mióta vagyunk mi együtt?!

*Hope szemszöge*

A koncert után a fiúk elég fáradtan kullogtak le a színpadról, pedig alig múlt kilenc óra. 

Leával nagy mosollyal vártuk őket a színpad mellett.

Természetesen szeretett barátnőm egyből Zaynre vetette magát, pedig szegény így is alig állt a lábán.

Louis, Liam és Niall csak rám mosolygott, amikor közöltem velük, hogy ismét fergetegesek voltak.

Aztán hirtelen a kedvenc smaragdzöld szempárommal találtam szemben magam.

Éreztem, hogy teljesen elpirulok.Nem tudtam, hogy mit kellene tennem azok után ami a koncert előtt történt kettőnk között.Legszívesebben ugyan azt tettem volna, mint Lea Zaynel, de a srácok még nem is tudták, hogy "együtt" vagyunk és amúgy sem tudtam mit szólna hozzá Harry ha hirtelen letámadnám.Pedig én voltam a világ legboldogabb embere, hiszen az a fiú akiért az első perctől kezdve dobog a szívem, szeret engem.Engem Hope Hamiltont. Senki mást, hanem csak engem. De a legszebb az egészben az,hogy meg is csókolt.

- Elképesztő voltál. - mondtam halkan Harrynek akinek mosoly húzódott a szájára.

- Az te vagy. - mondta nekem majd átölelte derekam és egy puszit nyomott a számra.

 Lehet, hogy nem csók volt, de ez is eszméletlen jól esett.

 Amikor Harryvel eltávolodtunk egymástól hat fürkésző szempárral találtuk szembe magunkat.

A négy fiú,Leával és Adamal egyetemben fent akadt szemmel bámultak ránk.

Én teljesen elvörösödtem mire Harry magához húzott és egy délceg mosolyt intézett a barátai felé.

- Akkor ti most együtt vagytok?. - kérdezte tőlünk nagy mosollyal Louis.

Hogy együtt vagyunk-e?! Hát az azért enyhe túlzás lenne.Legszívesebben erre a kérdésre rávágtam volna, hogy: "Igen együtt vagyok", de tudtam, hogy ez oltári nagy hazugság lenne.

Éppen meg akartam szólalni amikor a mellettem lévő Harry kinyitotta a száját.

- Igen. - mondta, mire az összes személy aki velünk szemben állt elmosolyodott.

A srácok lepacsiztak Harryvel, nekem pedig jöttek a hasonló megjegyzések, hogy,:"végre, már ideje volt".

Lea szokása szerint a nyakamba is ugrott és örömujjongásba kezdett.De én erre nem tudtam mit mondani.Lefagytam. De hiszen Harryvel nem is vagyunk együtt....

Aztán Louis közölte, hogy itt van értünk a kocsi és mindenki megindult a kijárat felé.

Harry éppen előttem haladt amikor megragadtam a kezét és visszarántottam. Ő csak értetlenül nézett a szemembe.

- Harry..mi az, hogy mi együtt vagyunk?. - kérdeztem tőle, mert tényleg nem értettem az egészet.

Harry mosolyra húzta a száját, majd ismét átkarolta a derekamat és közel húzott magához.

- Hope...szeretlek. A jelek szerint pedig te is szeretsz engem. Hol itt a baj? Miért ne lehetnénk együtt?. -  nézett bele smaragdzöld szemeivel az enyéimbe.

E kijelentések hallatán boldogság töltött el és a pillangók újból táncolni kezdek a gyomromba.

Harry válaszra várt, de én csak óvatósan magamhoz húztam és rátapasztottam ajkaim az övére. Erre ő erősen magához húzott és visszacsókolt.

Szeretem.Már nem is kételkedek benne.

Ezután Harryvel mi is megindultunk a kocsi felé, mivel a többiek már biztos tűkön ülve várták, hogy végre hazamehessenek.

Alig telt bele 20percbe és midenki hulla fáradtan esett be a házba.

Nem csodálom, hogy a fiúk ki voltak merülve, hiszen én is elfáradnék ha egész nap robotolnom kellene egyik rádióból a másikba, egyik műsorból a másikba, és erre még egy plussz, hogy három órát kell ugrálnom a színpadon. Szóval teljesen megértettem fáradtságuk okát.

Lea egyből el is indult Zaynel a szobájuk felé, de nem lennék benne biztos, hogy az este többi részében aludni fognak....(ha tudjátok mire gondolok)

Louis és Liam is felkullogtak a szobájukba, de rajtuk tényleg látszott, hogy fáradtak voltak.

Niall szerintem esti nasizást tartott a konyhában, amit nem csodálok, hiszen szegény haspók három órája nem evett semmit.

Harry fáradtan rám nézett.

- Nyugodtan menj aludni. - néztem rá.

Harry kicsit lebiggyesztette a száját és elindult a lépcsőn felfelé, miközben engem is magával rángatott.

- Te nem jössz velem?. - kérdezte tőlem amikor odaértünk az én szobám elé.

- Szerintem ez még túl korai... - mondtam Harrynek.

Harry csalódottan rám nézett, de ennek ellenére egy jó éjt csókkal ajándékozott meg és elindult a mellettem lévő szoba felé.

Beléptem a szobámba és öröm ittasan dőltem le a kényelmes franciaágyra.Aztán rájöttem, hogy nem ártana felvenni a pizsamámat.  Gyorsan megszabadultam a már-már kényelmetlen ruháimtól és belebújtam egy csípkés rövidnadrágba és egy hozzá illő szinte átlátszó fekete csipkés felsőt vettem.

Kissé fáradtan vetettem be magam az ágyba.Hatalmas boldogságom ellenére hamar álomba és szenderültem.

Az éjszaka közepén azonban hatalmas dörrenésekre ébredtem.Kinéztem az ablakon és az ég korom sötét volt.A nagy sötétséget az egyre gyakrabban előtörő villámok törték meg.

Akaratlanul is összerezzentem a dörrenések hallatán.

Kiskorom óta félek a vihartól.Lehet, hogy hülyén fog hangzani és elég ciki, hogy 17éves szinte felnőtt létemre is meg tudok ijedni pár villámtól és dörrenéstől.

Gyorsan az éjjeli szekrényemen pihenő óra felé kaptam a fejem.Hajnali fél 1.

-Pompás..-dörmögtem magamban és hirtelen ötlettől vezérelve kikecmeregtem az ágyból és nagy lendülettel megindultam a szomszéd szobába.

Kicsit hezitáltam amikor az ajtó elé értem, de aztán végül bekopogtam rajta.

Már vagy 5perce állhattam ott amikor az ajtó másik feléről egy hangos dünnyőgésre lettem figyelmes.

Azonnal bedugtam a fejem az ajtón és az ágyban fekvő Harryre pillantottam. Meztelen felsőteste megbabonázott és alig tudtam megszólalni.

-Bejöhetek?.-kérdeztem Harryt miközben ő felült az ágyban és mosollyal az arcán biccentett nekem.

Én gyorsan beléptem a szobába és csak bámultam Harryre. Nem tudtam mit mondhatnék ,neki.

Azt, hogy: *Szia bocsi, hogy zavarlak csak tudod félek a viharban és amúgy is jó lenne veled aludni.*? De mégsem csinálhattam teljesen hülyét magamból. Harry azonban kíváncsian pásztázott a tekintetével,mire nekem muszáj volt megszólalnom.

- Oké,oké.Tízes skálán mennyire ciki az ha bevallom neked, hogy félek a vihartól?.-néztem őzike szemekkel Harryre.

Ő erre a kérdésemre megajándékozott engem egy hatalmas mosollyal, majd felemelte a takaróját ezzel jelezve nekem, hogy feküdjek be a jó meleg ágyban.

Kissé vonakodva, de engedtem a csábításnak és pár perc múlva már Harry ölelő karjait éreztem magam körül.

Hátulról átölelve engem, szuszogott a nyakamba, majd hirtelen megszólalt.

- Amúgy tíz..-szólalt meg Harry miközben fölém hajolt.

Én durcásan ránéztem, majd ki is pattantam az ágyból, de Harry gyorsan a kezem után nyúlt és visszahúzott az ágyra.

Újból farkasszemet néztem smaragdzöld szemeivel és enyhén fölém hajolt.

- De örülök, hogy itt vagy mellettem...-suttogta a fülembe, miközben közel hajolt hozzám és lágyan megcsókolt.

Le se tudnám írni, hogy milyen boldog is voltam abban a percben, mert ez a boldogság leírhatatlan volt.

- Szeretlek Harry...-mondtam Harrynek miközben eltávolodott tőlem.

Örültem neki, hogy végre kimondtam...nem tudtam, hogy meddig tudtam volna magamban tartani ezt a sokat jelentő szót.

Harry erre elmosolyodott és újra egy csodálatos csókkal ajándékozott meg.

Pár perccel később, pedig már Harry karjai között aludtam el, és fel sem tűnt, hogy kint még mindig égi harc folyik.

*Harry szemszöge*

Fáradt végtagjaimmal dőltem le az ágyamra és a plafont kezdtem el bámulni.

Ha összegeznem kellene mai napot csak annyit mondanák, hogy: Életem legboldogabb napja!

Mert tényleg az volt.Végre ki mertem mondani Hopenak amit érzek és amikor megcsókoltam teljesen biztos voltam az érzéseimben.Ez a lány már az első perctől kezdve felforgatta az életemet, de nem rossz értelemben.Mindig vártam arra a lányra aki képes ilyen érzéseket kiváltani belőlem.Mondjuk az igazat megvallva azt hittem, hogy a jelenlegi helyzetemben egy modell, vagy egy hasonló sztár váltja ki belőlem ezeket, de nem bántam, hogy nem így történt.

Boldog mosollyal az arcomon aludtam el miközben megszabadultam a legtöbb ruhadarabomtól. Rossz volt, hogy nem ölelhettem át Hopeot és nem érezhettem az illatát miközben lecsukódtak a szemeim.

Aztán hirtelen kopogásra kaptam fel a fejem.Nem tudtam, hogy a képzeletem játszik-e velem, vagy tényleg áll valaki az ajtóm előtt.

Ki pillantottam az ablakon és láttam, hogy vihar van.

Csodálatos..Nem félek a vihartól, de nem igazán kedvelem.Aztán ismét kopogást hallottam az ajtóm felől és már biztos voltam benne, hogy áll valaki előtte.

Biztos Louis.Pedig most nem sok kedvem van vele csevegni, főleg nem hajnali fél 1-kor.

-Gyere be.-dünnyőgtem az orrom alatt miközben feljebb csúztam az ágyban.

Hirtelen Hope kedves arca jelent meg az ajtómban és szívem egyből szaporábban kezdett el dobogni.

-Bejöhetek?.-kérdezte tőlem miközben kissé beljebb lépett a szobámba.

Én csak rá mosolyogtam és bólintottam, hogy nyugodtan jöjjön be.

Pár percig csak állt előttem és kicsit zavartan állt egyik lábáról, a másikra.

Furcsán felé néztem, mert nem tudtam, hogy miért jött pontosan, bár nem zavart, hogy itt van.

-Oké,oké.Tízes skálán, mennyire ciki az ha bevallom neked, hogy félek a vihartól?.-kérdezte tőlem Hope miközben arca kicsit elvörösödött.

Hogy ez lenne ciki? Szerintem inkább aranyos...főleg, hogy hozzám jött át és nem máshoz.

Csak felemeltem a takarómat ezzel jelezve neki, hogy nyugodtan velem maradhat az éjszaka.

Hope kicsit kérette magát, de végül elfogadta az ajánlatomat és bebújt mellém az ágyba.Én csak dereka köré fontam a kezem és hátulról erősen magamhoz húztam.

-Amúgy tíz..-válaszoltam Hope kérdésére, persze csak viccből.

Hope csak dúrcássan felém fordította a tekintetét, majd gyorsan kiugrottam mellőlem az ágyból, de én megragadtam a kezét és visszarántottam.

Belenéztem a gyönyörű tengerkék szempárba és szívem még mindig gyorsabban dobogott, mint általában.

-De örülök, hogy itt vagy mellettem...-suttogtam neki miközben közel hajoltam hozzá és megcsókoltam.

Abban a csókban bent volt minden érzésem...

Aztán eltávolodtam Hopetól és ő még mindig a mélyen a szembe nézett.

-Szeretlek Harry...-mondta nekem csillogó szemekkel.

Az-az érzés amit akkor éreztem amikor ezeket a szavakat kimondta az egyszerűen lehetetlen.Egész nap erre az egy szóra vártam.Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen érzéssel fog eltölteni az, ha valaki ezt mondja nekem.

Én csak közelebb húztam magamhoz Hopeot és ismét megcsókoltam, és ismét csodálatos volt.Vele minden az volt....

Pár perccel később már a karjaim közt aludt.

Elképesztő érzés volt az, hogy az a lány aki a világmindenséget jelenti nekem a karjaim között alszik el....