7.-Én nem akarom elfelejteni!

*Hope szemszöge*


Másnap reggel elég nyúzottan ébredtem.
A fiúk állítólag ma egész nap nem lesznek itthon és nekünk is rengeteg dolgunk van.
Lefutottam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt.
Gyorsan töltöttem magamnak egy bögre kávét majd az előttem lévő magazint kezdtem el tanulmányozni.
Hirtelen Lea lépett be az ajtón és aranyossan rám mosolygott.
-Jóreggelt.-mondta nekem miközben elhelyezkedett a velem szemben lévő széken.
-Neked is.Figyelj te mit adsz a fiúkra a ma esti koncerten?-néztem barátnőmre tanácstalanul.
-Nézd..te is nagyon jól tudod, hogy Zaynre szívem szerint nem adnék semmit.Niallnél meg csak arra kell odafigyelnem, hogy a ruhája ne emlékezetesse a kajára.-jelentette ki Lea mire én elnevettem magam.
-Én viszont Harryéknek valami mást tervezek...csak még nemtudom, hogy mit.-sóhajtottam nagyot és Leára néztem.
-Tényleg mivan veled és Harryvel?Azt hittem tegnap beszéltetek...-nézett rám barátnőm.
-Ez az egész annyira komplikált.Akartam vele beszélni és mindent el akartam neki mondani, de aztán valamiért úgy döntöttem, hogy mégsem és elsétáltam...-mondtam Leanák és a gőzölgő kávémra bámultam.
-Tudod Hope szerintem nem komplikált csak te komplikálod túl.Harryről teljesen lesüt, hogy beléd van esve csak te nem veszed észre.-mondta nekem Lea mire én elcsendesedtem.
Erre nem tudtam mit mondani.Hiszen mit is mondhattam volna? Igaza volt.Tényleg csak én bonyolitom túl a dolgokat, amikor sokkal egyszerűbben is meg lehetne őket oldani.
-Na én megyek visszafekszem az ágyba.Jó gondolkozást a ruhákhoz.-mondta nekem Lea,majd távozni készült de előtte átölelt és egy puszit nyomott az arcomra.
Én csak rámosolyogtam majd előkaptam a telefonomat és tárcsázni kedvem.
-Szia kincsem.-hallottam meg a túloldalról anyukám gyönyörűen csengő hangját.
-Szia anyu.Divat krizis helyzet van.-mondtam neki a telefonba.
-Mondd csak.
-Szóval a fiúknak ma lesz egy koncertük Miamiba és fogalmam sincs, hogy mit adjak rájuk.-mondtam anyukámnak teljesen tanácstalanul.
Anya pár percig csak gondolkozott majd megszólalt.
-Láttam már azokat a fiúkat a húgod poszterein.Szerintem mindenképpen valami lazában gondolkodj, semmikép se elegánsba.Szerintem egy kapucnis jogging felső és egy attól elütő színű póló tökéletesen megfelel.A jogging ujját pedig húzd fel szinte a könnyökűkig.-mondta nekem anya, mire én elmosolyodtam.Ő mindig tudott segíteni és mindig jó ötlettekkel rukkolt elő.
-Igazad van, ez nagyon klassz ötlet és Louisnak és Liamnek tökéletesen állna ez a stílus, de félek, hogy Harrynek nem.-szólaltam meg teljesen reményvesztetten.
-Bocsánat kicsim, de ezt már rád bízom.Most sietek.Puszi és vigyázz magadra.-köszönt el tőlem anya majd megszakadt a vonal.
-Remek.-dünnyőgtem magamban.
De ekkor fantasztikus ötletem támadt.
Gyorsan felfutottam a szobámba és neki láttam Harry ruhájának.
Nem is tudom mennyi ideje szórakozhattam már vele amikor Lea kopogott az ajtómon.
-Szia Hope..nem akarlak zavarni de indulnunk kellene különben a fiúk pucéran fognak színpadra állni.-kuncogott Lea.
-Pár perc és megyek.Lent találkozunk.
Még elvégeztem az utolsó simitásokat Harry ruháján, amit ezek szerint több óráig csináltam.De nem bántam meg, mert tudtam, hogy Harry istenien fog kinézni.Bár ha jobban belegondolok így is istenien néz ki..
Gyorsan megindultam lefelé és bepattantam Lea és Adam mellé a kocsiba. Az út a koncert helyszínéig alig volt fél óra, de ez-az út tényleg nagyon hosszúnak tűnt.
Lea már alig várta, hogy láthassa Zaynt, ezért fél óráig csak azt hallgattam, hogy Zayn így-Zayn úgy.
Csodálom, hogy az intim méreteit nem tudtam meg...
Adam pedig egy szót sem szólt.Mostanában elég csöndes.Úgy érzem mintha nyomasztanà valami, de eddig még nem nagyon volt időm rákérdezni, így inkább vártam arra, hogy Adam mikor fordul felém a problemáival.De ez egy hamar nem fog megtörténni.Jeremy pedig nem tartott velünk mivel kiment szörfözni, amit szerintem nem is tud, vagy lehet, hogy tud de vízen még tuti nem próbálta...
Aztán megérkeztünk a helyszínre ahol már tinilányok ezrei síkongattak.
Nagy nehezen bekászálodtunk az egyik hátsó ajtón az épület belsejébe.
A fiúk már most fel-alá rohangáltak és nem néztek ki valami túl jól.
-Sziasztok.-intettem nekik.
-Végre itt vagytok.Mehetünk öltözni?-kérdezte tőlem Louis.
Én csak bolíntottam egyet.
-Liam az első, Louis a második és Harry a harmadik.-mondtam nekik majd megindultam az egyik öltöző felé ami közel volt a színpadhoz.
Liam volt az első kuncsaftom, mivel vele lehetett a leggyorsabban végezni.Ez persze ma sem volt másképp.Elégedetten néztem végig rajta, amikor már teljes "harci öltözetben" állt előttem.Ahogy láttam Liamen ő is megvolt elégedve a munkàmmal és elismerően bólintott majd távozott a helyiségből.
Louis már kicsit húzósabb volt.Ő sosem bírt nyugdton maradni ezért néha nem láttam ha túl bő rá a póló vagy ha rosszul áll a fején a sapka.
De röpke 10perc alatt Louis is készen volt és ő is elragadóan festett, ahogy egy One Direction tagnak festenie kell.
Louis után pedig az egyetlen nem várt vendégem érkezett.
Harry lehajtott fejjel kullogott be az ajtón és látszólag ő sem vágyott túlságossan a társaságomra.
Ennek ellenére követte az utasításaimat és pár percen belül, az eltervezett fehér polóban és koptatott farmerben àllt előttem a fehér converseivel.De az utolsó simítás még hátra volt. Gyorsan előbányásztam a táskámból a gondosan összehajtogatott ruhadarabot amivel több mint 8órát dolgoztam, majd Harry felé nyújtottam.
Ő szó nélkül kivette a kezemből a farmerdzsekit, de idő közben észrevette a hátàn lévő ezüst-aranyos flitteres díszitést.
-Azta.Ez csodálatos...-mondta Harry miközben végigfutatta ujjait az aranyfliteres H betűn és a H betűbe kapcsolódó ezüstflitteres S betűn.
-Ezt te csináltad, nekem?-nézett rám smaragdzöld szemeivel.
Én kicsit zavartan bólintottam, mire Harry felkapta magára a dzsekit és ismét ràm nézett.
-Köszönöm Hope.-mondta nekem mire én csak elmosolyodtam.
Aztán meghallottuk kintről Louis hangját.
-Harry 2perc a kezdésig siess!-kiáltotta be Harrynek.
-Azt hiszem ideje indulnom...-mondta Harry majd elindult a színpad felé.
-Várj! Én is megyek.-mondtam neki majd utánna siettem.
Mind a 4fiú ott állt és készen voltak indulni a színpadra.Harry is gyorsan melléjük állt, de amikor bele akart kiáltani a mikrofonba, hogy a rajongók sikitozni kezdjenek, nem jött össze neki.
Mind az 5fiú összenézett, majd a menedzser közülte velük, hogy kezdjék el a koncertet és majd Harry is csatlakozik mihelyst kerítenek neki egy új mikrofont.
Így hát Harryvel ketten maradtunk.
Láttam, hogy kicsit feszeng, sőt nem is kicsit.
-Csak nem izgulsz?-kérdeztem tőle miközben a színpad felől őrült sikitozást vette kezdetét.Valószínűleg a fiúk most értek ki a színpadra.
-Egy kicsit..-mondta nekem Harry gondterhelt hangon.
-Nyugi menni fog.-próbáltam bíztatani és egy biztató mosolyt is küldtem felé.
Harry csak rámmosolygott.
-Figyelj Hope..a tegnapi...-kezdett bele Harry kicsit zavarodott mondatába, de én közbe vágtam.
-Fekejtsük el.-mosolyogtam rá miközben megigazítottam dzsekije gallérjét.
Miért is mondtam ezt? Persze, hogy nem akarom elfelejteni amikor ország világ előtt azt mondta, hogy szeret..
-De Hope én nem akarom elfelejteni, mert..-de ebben a pillanatban Paul lépett oda hozzánk és Harry kezébe nyomta az új mikrofont.
-Most pedig nyomás a színpadra öcskös.-utasította Harryt aki megértően bólintott és elindult a színpad irányába.
Én még egy utolsó mosolyt küldtem felé, majd hátat fordítottam és újból szomorúság uralkodott el rajtam..Harry már megint kétségek közt hagy engem.
Vajon miért nem akarta elfelejteni a tegnapot? Mennyi az esély rá, hogy tényleg szeret?
2másodperce se gondolkoztam, amikor hirtelen egy kéz megragadta a kezemet hátulról és erősen magához rántott.
Kezeit derekam köré fonta, majd ajkait enyémnek tapasztotta és megcsókolt.
Éreztem, hogy Pillangók ezrei tàncot lejtenek a gyomromba és megpördült velem az egész világ.Hirtelen megszűnt a sikítozó lányok zaja és hirtelen csak ő volt és én.
De sajnos ez a csoda sem tartott sokáig. Lassan eltávolodtunk egymástól és szembe találtam magam a smaragdzöld szempárral.
Harry kezeit rákulcsolta az enyéimre és homlokát az enyémnek döntőtte.
-Mert én tényleg szeretlek Hope...-fejezte be a mondandóját amit ezelőtt nem tudott.
Én csak mosolyogtam és ezt a mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról.
Szóval tényleg szeret? Harry tényleg szeret engem!
-Ideje visszamennem..-suttogta Harry majd még egy lágy csókot lehelt az ajkaimra, ami nem volt olyan hosszú mint az előző de ez is kellemes bizsergést okozott a szívemben.
Aztán Harry elengedte kezeimet és elindult a színpad irányába.
Én csak bámultam utánna, még mindig mosolyogva...