6.Eldönthetnéd végre, hogy mit érzel irántam....

Egy kis zene a részhez:én imádom,ezt a számot:

http://www.youtube.com/watch?v=7Q0ijI4ryU4

*Harry szemszöge*

Hajnali négykor kelés.Fenséges, de tényleg...

Alig bírtam kikelni az ágyból, főleg, hogy ruháim még mindig nedvesek voltak a tegnap esti kis incidens miatt.

Nem tudtam mire vélni Hope viselkedését. Nem hiszem el, hogy azt hiszi, hogy nekem csak egy futó kalandra kell .Mégis hogyan bizonyíthatnám be neki, hogy ez nem így van? Tudtam, hogy ha ki is találnék bármit , Hope akkor sem engedne közel magához. Mintha egy falat húzott volna maga köré. Egy falat amit nagyon nehéz és hosszú idő áttörni. De megéri-e nekem ez-az egész felhajtás miatta? 

Talán igen.Mert tudom, hogy halálosan beleszerettem Hopeba, de ezt még magamnak sem mertem bevallani.

Gyorsan felkaptam valami kényelmes ruhát,majd indultam is lefelé a földszintre, ahol már mind a három fiú engem várt, kivéve Zaynt, aki még mindig békésen aludt.

Nem tudom, hogy irigyeljem-e vagy sajnáljam azért mert Leáékkal kell mennie.

De végül arra következtetésre jutottam, hogy irigylem.

A fiúkkal azonnal bepattantunk a kocsiba és egyből a repülőtérre indultunk.

- Miért nem jönnek azok az aranyos lányok és adnak nekem kaját? - kérdezte Niall szomorúan, már a repülőn ülve.

- Talán azért Niall, mert magánrepülőn utazunk. -néztem rá.

- Magán min?. - húzogatta a szemöldökét felém.

- Mindegy. - válaszoltam neki és megforgattam a szemeimet.

- ÉHES VAGYOK!. -folytatta tovább nyavajgását. 

Én csak tenyeremben temettem az arcom. Nem hiszem el, hogy ennyi hülyével vagyok összezárva.

De komolyan néha úgy érzem, hogy én vagyok itt a legértelmesebb. Ja mégse...

Az Liam. Hiszen Liam az aki már olyan mintha az apánk lenne ebbe a kis ötös csapatban.Talán ő tudja legjobban kezelni a dolgokat.

Kipillantottam az ablakon és néztem, ahogy a felhők felett elsuhan a gép.Láttam, hogy kezd felfelé emelkedni a nap és csodás látvány kezdett a szemeim elé tárulni.

- Na mesélj.-huppant le a mellettem lévő ülésre Louis.

- Mi?Mit?.-néztem rá.

- Mivan Hopeal?

- Mi?Mi lenne?.-próbálkoztam megóvni magam a hasonló kérdésektől.

- Harry a vak is látja, hogy bele vagy esve.-nézett rám Lou.

Én csak újból elkezdtem kifelé bámulni az ablakon és láttam, hogy elkezd lefelé ereszkedni a gép.

-Végre itt vagyunk.-mondta majd átugrottam a mellettem ülő Louison

Láttam, hogy ő csak megforgatja a szemeit és tudtam, hogy nem tetszett neki, hogy nem beszéltem meg vele a dolgokat ,amikor ő volt a legjobb barátom.

Az út további részén próbáltam elkerülni a Hopeos kérdéseket, aztán odaértünk az épülethez,ahol a show lesz.

- Na gyerekek akkor alkossunk.-nézett ránk Liam,mi pedig besétáltunk az ajtón.

A műsorvezető elég szimpatikus volt és elég normális kérdéseket kaptunk.

Olyan megszokottakat.

Aztán hirtelen felém szegezte a tekintetét amitől eléggé megijedtem.

- Szóval Harry. Kaptunk tegnap egy képet. Megmutathatnánk neked?. - nézett rám elég fura nézéssel.

Én csak nyeltem egyet és rá bólintottam. Aztán a hatalmas kivetítőn megjelent egy kép a tegnap estéről.

Amikor Hopeal beleestünk a medencébe és én magamhoz húztam.A három fiú egyből felém vetette a pillantását és tudtam, hogy kissé rosszul esett nekik amiért nem beszéltem nekik erről.

- Óóó csak ezt ne...-mondtam magamban.

- Ki ez a lány Harry?. - nézett rám a műsörvezető, de én nem tudtam, hogy mit mondhatnék erre.

De Louis a segítségemre sietett.

- Ő az egyik új styleistunk. Hope. - válaszolt helyettem Louis.

- Örülök neki Louis, de legközelebb ne szólj bele azokba a kérdésekbe, amiket nem neked teszek fel. -nézett rá szúrós tekintettel a műsorvezető.

Louis csak bólintott egyet, miszerint is megértette.Gondolom ő sem akart balhét...

- Na és Harry van köztetek valami Hopeal?. - nézett rám ismét a műsorvezető.

- Nincs. Szigorúan csak munkakapcsolat-vágtam rá egyből.

- De a kép azt mutatja, hogy itt több is van.

- Nincs.

- Harry. Vonzódsz ehhez a lányhoz?. - húzta még tovább az idegeimet a műsorvezető.

Most komolyan ezt fogja velem csinálni?! Azt hiszi, hogy ez olyan kurva vicces? Egyre és egyre idegesebb lettem.

- Nem vonzódok hozzá. - mondtam ismét elég nyugodt hangnemben.

Hogy tudok élő adásban ekkorát hazudni?!

- Kedveled őt?

- Nem.-emeltem meg kissé a hangnemem.

Hogy kedvelem-e?! Persze, hogy kedvelem...

- Harry. Akkor ő is csak egy trófea a véget nem érő gyűjteményedben?. - nézett mélyen a szemembe a műsorvezető.

-A FRANCBA IS! Szeretem Hopeot! Oké?! A rohadt életbe is szeretem őt!...-keltem ki önmagamból majd amilyen gyorsan csak tudtam kiviharoztam a stúdióból.

*Hope szemszöge*

Reggel boldogan ugrottam ki az ágyból.

Végre indulunk Miamiba. Még sose jártam ott ezelőtt, szóval jó lesz kicsit felfedezni. De legnagyszerűbb az egészben, hogy a One Directionnal megyek Miamiba. 

Hát nem hihetetlen?  Bár az igazat megvallva elég kellemetlen lesz Harryvel lenni a tegnap este történtek után.

De remélem neki csak annyit jelentett az egész, hogy CSAK EGY LÁNY akit most nem sikerült megcsókolni.

Csak az a baj, hogy nekem sokkal többet jelentett ez a majdnem megtörtént dolog.

Gyorsan levonszoltam a lépcsőn a bőröndjeimet majd lehuppantam a kanapéra Jeremy mellé.

-Jóreggelt.-mondtam neki miközben egy hatalmas puszit nyomtam arcára.

Ő csak rám mosolygott majd tovább nyomkodta a telefonját.

- Figyelj.Ugye nem rossz neked, hogy el kell mennünk innen?. - néztem rá öcsémre.

- Dehogy is. Majd túlélem. - nézett rám és felém villantotta a 100 wattos mosolyát.

Szó mi szó az öcsém egy álom pasi volt. Talán még Harrynél is jobban nézett ki, de szerintem inkább ezt nem hozom nyilvánosságra, mert egyszer csak azon kapnám magam, hogy pár millió tinilány kergetni kezd az utcán, azért, mert azt mertem mondani, hogy egy átlagos fiú jobban néz ki mint a nagy HARRY STYLES.

Igyekeztem elhessegetni a fejemből ezeket a bugyuta gondolatokat, majd kikaptam Jeremy kezéből a telefonját.

- Héé. - próbált utána kapni a kezemben szorongatott tárgynak, de nem sikerült neki.

- Nem-nem. Nem engedem, hogy az öcsém telefonfüggő legyen. - néztem rá, mire ő durcázni kezdett.

Én csak elnevettem magam .Imádtam amikor a tizenhat éves öcsém, öt éves kölyköt játszik.

- Jó reggelt fiatalok. - kiabált Lea, mikor lefelé sietett a lépcsőn rózsaszín bőröndjeivel.

- Találjátok ki, ki jön még a mi gépünkkel. - nézett ránk sejtető mosollyal.

- Csak nem az a Zayn gyerek? - kacsintott felé Jeremy.

Na igen...Jeremy még nem ismeri a fiúkat és igazából nem is érdekli, hogy kik is ők és honnan jöttek.De ha akarja-ha nem,ma úgyis megismeri őket.

- De hisz az össze fiú velünk jön,nem?. - néztem Leára.

- Sajnos nem. A srácoknak reggel már jelenésük van egy showba, úgyhogy ők előbb elindultak, de Zayn nem lesz jelen, mivel ő velem szeretne utazni. Na ezt kapjátok ki. - húzta ki magát előttünk Lea.

De igazából én már ott elvesztettem a fonalat, hogy a fiúk nem utaznak velünk. Igazából nem tudtam, hogy örüljek-e vagy szomorú legyek. Hiszen nem akartam látni Harryt mert kerülni szerettem volna. De a szívem legmélyén tudtam, hogy minden egyes percben mellette szerettem volna lenni..

Áá ez így túl bonyolult...

- Indulhatunk fiatalok? Már Zayn is itt van. - mondta Adam a hátunk mögül mire mi csak helyeslően  bólintottunk.

Lea egyből elkezdett kifelé futni majd hőn szeretett barátja nyakába ugrott. Mint ne mondjak...irigyeltem Leát. De igazából tudtam, hogy neki előbb összefognak jönni a dolgok mint nekem. Neki olyan természete van, hogy amit akar azt így-vagy úgy, de megszerzi magának.

Mit ne mondjak a repülő út nem túlságosan volt egy leányálom. Minden végtagom fájt és nem tudtam rendesen elhelyezkedni. Pedig magánrepülővel mentünk.Elég érdekes...

Lea, Zayn ölében aludt (megjegyzem eszméletlen édesek  voltak együtt). Jeremynek közben visszaszolgáltattam a telefonját és azóta is azon lóg, Adam pedig a kicsi tévé előtt ült és azt nézte.

Aztán egyszer csak meghallottam, hogy a One Direction ad valami interjút a Good Morning Miamiba és egyből arra kaptam a fejemet, ahogyan a velem szemben lévő Zayn is.

Mindketten feltápászkodtunk a helyünkről és csatlakoztunk Adamhez.

Hirtelen megjelent a négy fiú mosolygó arca a képernyőn. Ott volt ő is és eszméletlen jól nézett ki. mint mindig...

A műsorvezető a szokásos kérdéseket tette fel a fiúknak. Mint pl.:"Hogy kezelitek ezt a nagy változást? Meg vagytok-e elégedve az új Take Me Home cimű CD-tekkel?" meg hasonló baromságok, amikre már egy-párszor hallottam a választ.

Aztán a műsorvezető valami képről kérdezte Harryt és hirtelen megjelent egy kép rólam és Harryről tegnap estéről..

- Úr Isten..- suttogtam magamban. De igazság szerint forróság futott át rajtam, amikor megláttam a medencés képet ahogy Harry átkarolja a derekamat. Olyan szerelmesnek tűnt az egész, olyan boldognak. Pedig nem volt az. Kicsit sem...

- Ki ez a lány Harry?. - kérdezte a műsorvezető Harryt.

- Ő az egyik új styleistunk.  Hope.-válaszolt Harry helyett Louis.

- Örülök neki Louis, de legközelebb ne szólj bele azokba a kérdésekbe amiket nem neked teszek fel.-förmedt rá a műsorvezető.

- Na és Harry van köztetek valami Hopeal?.

- Nincs. Szigorúan csak munkakapcsolat - vágta rá a kérdésre Harry a választ.

Összeszorult a szívem.Én is tudtam, hogy csak az van köztünk és azt is akartam,hogy az legyen de tudtam magamról, hogy legbelül azt akarom, hogy ez valami több legyen.Valami sokkal több....

- De a kép azt mutatja, hogy itt több is van.-mondta ismét a műsorvezető miközben Harry háta mögötti óriási képre mutatott.

- Nincs.

- Harry. Vonzódsz ehhez a lányhoz?. - nézett rá ismét Harryre az "álnok" műsorvezető.

- Nem vonzódok hozzá.-mondta Harry.

Erre a kijelentésre éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemebe.

- Kedveled őt?

- Nem.-mondta Harry szinte kiabálva.

Mi?Hogy nem kedvel? Akkor miért akart megcsókolni?! Tényleg csak játszadozni akart velem?! Áá mit is vártam...!

Aztán észbe se kaptam. de zokogásban törtem ki. Zayn megértően felém nézett, majd szorosan magához húzott és átölelt.De nem tartott sokáig ugyanis ismét megszólalt a műsorvezető nem éppen kellemes hangja.

- Harry. Akkor ő is csak egy trófea a véget nem érő gyűjteményedben?.

Igen pontosan! Tudom, hogy az vagyok. Harry ne is tagadd! Ismét sírni kezdtem és Zayn ismét megnyugtatott.

- A FRANCBA IS! Szeretem Hopeot! Oké?!A rohadt életbe is szeretem őt!... - kiabálta Harry a tévé képernyőről mire én arra kaptam a fejem.

Mi? Tényleg szeret? Harry Styles szeret engem és kijelenti az egész világ előtt?

Lea egyből felém kapta a fejét, aki valószínűleg nem rég ébredhetett fel. Én kissé mosolyogva felé néztem ő pedig egyből felugrott és elkezdett rángatni.

Pár perc múlva már együtt ugráltunk a repülőn.

- Azt mondta, hogy szeret!Úristen azt mondta, hogy szeret. - ordibáltuk egyszerre ugrándozva.

-Már elé régóta...-nézett ránk Zayn mire én ledermedtem.

-Mivan?.-néztem rá és levetettem magam a mellette lévő ülésre.Lea is kíváncsi volt a válaszra ezért beleült Zayn ölébe.

- Már azóta a nap óta beléd van zúgva amikor felsegített a reptéren.Csak te váltig állítottad azt, hogy ő csak játszadozik veled, holott nem is volt igaz. Harry mindvégig szeretett téged. De te mindig ellökted magadtól...-nézett mélyen a szemembe Zayn.

Talán igaza volt...

Ááá kit akarok hülyíteni? Teljesen igaza volt...és nekem is el kell mondanom Harrynek, hogy mit érzek iránta.

Ebben a pillanatban elkezdett lefelé szállni a gép.

Máris megérkeztünk? Végre.

Az autó utat elég nehezen bírtam, mivel minél előbb beszélni szerettem volna Harryvel. 

Aztán, amikor megálltunk a hatalmas tengerparti nyaraló előtt, enyhén szólva leesett az állam.De most igazából nem érdekelt semmi.Csak az, hogy láthassam őt.

Amikor beléptem a bejárati ajtón Louis tekintetével találtam szembe magam.

- Na csakhogy megjöttél. Kint sétál a parton. Teljesen kikészült. - nézett rám, én pedig lesütöttem a szemeimet.

Gyorsan elindultam a hátsó ajtó felé, majd kiléptem és a tenger felől hűvös levegő csapott meg.

A nap éppen lemenőben volt és narancs-aranyszínűre varázsolta az egész partot.

Néhány ember a kutyáival sétálgatott, vagy a párjával romantikázott a tengerparti homokban.De aztán megláttam egy alakot aki a hullámok előtt állt egyedül és meredt maga elé.

Azonnal megindultam felé és amikor odaértem egyből mellé léptem.

- Szia..-mondtam neki.

Istenem Hope! Annyira hülye vagy! Annyi mindent akarnál neki mondani te pedig ide állsz mellé egy sziával. Gratulálok magamnak...

Harry rám nézett, de nem mondott semmit.

- Láttam a műsort.-szólaltam meg ismét, de nem néztem Harryre.

Azonban Harry ebben a pillanatban felém kapta a fejét.

- Hope annyira sajnálom..nem akartam, hogy így tudd meg...- nézett rám majd felém fordult és megfogta a kezemet.

Kirázott a hideg, ahogy keze a kezemhez ért, de azonnal kirántottam onnét.

- Harry.Én nem tudom, hogy mit gondoljak rólad.Most kedvelsz vagy nem?! Mert eldönthetnéd végre, az helyett, hogy folyamatosan szórakozol velem. - néztem mélyen Harry szemébe majd hátat fordítottam neki és megindultam a part másik vége felé.