5.Én csak egy átlagos lány vagyok te pedig Harry Styles.....

*Hope szemszöge*

Reggel az ébresztőórám fülsüketítő csörgésére ébredtem.

Hulla fáradtan másztam ki az ágyból és egy köntöst magamra kapva tipegtem le a konyhába.

Adam már az asztalnál ült és a kávéját itta amikor beléptem a nagy helyiségbe. Én is gyorsan elbaktattam a tűzhelyig és öntöttem magamnak egy csésze forró kávét és helyet foglaltam Adam mellett
Csak bámultam magam elé és próbáltam nyitva tartani a szemem.

A tegnap este kicsit lefárasztott.A srácok egy fergeteges koncertet adtak, de ők a koncert után egyből el is húztak, mi pedig Leával alig bírtunk összepakolni utánuk az öltözőben.Nem is értem, hogy öt érett fiú, hogy tud akkor kupit csinálni, mint az öt évesek.

-Ma nem kell mennünk dolgozni.-mondta nekem Adam.

Mi a franc van?! Akkor meg minek keltem fel ilyen korán? Csak néztem rá a "megöllek!Miért nem szóltál?" nézésemmel, de inkább nem mondtam semmit csak felkecmeregtem vissza a szobámba és nagy puffanással ismét végigterültem az ágyamon.

Éreztem, hogy elnehezednek a szemeim és újra elnyom az álom.

-Hope!!!Ma randizok vele!Elhívott vacsorázni!.-kiabálta egy ismerős hang miközben az ágyamon ugrált.

Éreztem, hogy az ismerős hang visszaránt az álomvilágból.Nagy nehezen ismét felnyitottam a szemem és Lea boldog arcával találtam szembe magam.

Imádtam ha mosolyog,ezért akaratlanul is egy álmos mosoly húzódott a számra.

-Nahát az csudi jó!.-mondtam Leának miközben már én is vele együtt ugráltam.
-Ugye?!!Annyira jó!

Én csak mosolyogtam eszement barátnőmre. Sosem gondoltam volna, hogy Lea egyszer Zayn Malikkal fog járni. Amikor régebben mesélte a suliban órákon sose hittem el neki. Végül is, akkor csak egy senkik voltunk és a One Direction megismerése csak egy álom volt mindkettőnk számára. De Lea annyira akarta, hogy ez-az egész megtörténjen, hogy tényleg megtörtént. Talán azért, mert annyira. de annyira biztos volt benne, hogy velünk is történhetnek csodák.

-Na és Harry?.-kérdezte tőlem, amikor mindketten összeestünk a sok ugrálástól.
Én csak néztem a plafont és a tegnap esti koncerten zakatolt az agyam...

-Áááá reménytelen. Ő mégiscsak Harry Styles.. - néztem rá a barátnőmre.

Lea elnevette magát és durván rám nézett.

-Te pedig Hope Hamilton vagy. Apukád kiritkus,anyukádnak meg divatcége van. Ébredj már fel.-nézett rám barátnőm.

-Amúgy meg én pedig csak Lea Kelley vagyok és ZAYN MALIK velem akar együtt lenni! Érted? ZAYN MALIK!.

-Addig amíg meg nem tudja, hogy George Kelley az apád...-néztem rá.

George egy nagyon híres újságíró.Minden celeb titkait megtudja és nem rest arra, hogy az egész világnak szétkürtölje a híres magazinjában .Szerintem Zaynnek is elég gondot okozott mostanság...

-Ezt most miért kellett Hope?!Ha nem mondod akkor is tudom!Tudod, hogy milyen rohadt nehéz lesz így Zayn szemébe nézni?!Köss még belém te is!Köszönöm!.-ordított rám Lea és ki is viharzott a szobámból.

Nagy ajtócsapódást hallottam és azt, ahogyan Lea megfordítja a kulcsot az ajtaja zárjában.

Pompás...akkor estig nem is fog velem szóba állni.

Gyorsan előkaptam a telefonom és tárcsáztam apát.Már régóta nem beszéltem vele és tudtam, hogy már itt az ideje.

-Szia Hope!-kiabált bele a telefonba kishúgom Ashley.

Én csak elmosolyodtam.Hiányzott, hiányzott Ashley. Rosszul éreztem magam, hogy nem vagyok mellette amikor én és Jeremy jelentem számára a családot...

-Szia Ash.

-Tényleg a One Directionnak dolgozol? Annyira jó neked Hope. Bárcsak veled lehetnék..-mondta nekem kishúgom szomorú hangon.

-Igen,igaz. Én is örülnék ha itt lehetnél de neked apáék mellett a helyed. Tényleg ha már itt tartunk hol van apu?

-Itt van egy bácsi, úgyhogy nem ér rá beszélni. De majd megmondom neki, hogy kerested, jó?-kérdezte tőlem vékony hangú hugicám.

-Rendben.Köszönöm Ash. Puszi.-mondtam neki majd letettem a telefont.

A nap további része nem volt valami izgalmas. Egész nap Ashleyn és Harryn járt a fejem.

Mivel Lea nem állt velem szóba,Adam és Jeremy meg valami csajokkal lógtak és csak késő este jönnek haza, ezért filmnézéssel töltöttem az időt .Kb.az ötödik filmet szenvedtem végig, amikor Lea lecsörtetett a lépcsőn.

-Csá.Majd nagyon későn jövök.-mondta nekem flegma hangon.

Tudtam, hogy haragszik rám és volt is rá oka.Én csak megfordultam a kanapén.

-Lea!Sok szerencsét.-mondtam neki még mielőtt kilépett volna az ajtón.

Lea csak rám mosolygott és egyből odarohant hozzám és átölelt.

-A francba is!Annyira izgulok..-suttogta a fülemben.

-Nyugi, minden rendben lesz.

Lea még egy utolsó mosolyt küldött felém majd kirohant az ajtón.

Szomorúan dőltem hátra a kanapén és kinéztem a medence felé.A hold fénye szépen tükröződött a kissé hullámzó vízen.

Aztán hirtelen egy alakot pillantottam meg aki a MI medencénk szélén ült.

Felkeltem a kanapéról és lassan sétálni kezdtem kifelé.Féltem. Vajon ki lehet az?De gond nélkül kiléptem a kertbe és kissé hűs szél csapta meg az arcom.De nem érdekelt.

- Mi van a ti medencétekben nem elég tiszta a víz?.-kérdeztem Harryt amikor odaértem mögé.

Láttam, hogy kicsit megijedt, de hátrafordította a fejét és elnevette magát.

-Azt hittem senki sincs nálatok.Csatlakozol?.-kérdezte tőlem, de megint a medence vízét kezdte el pásztázni.

Nem mondtam neki semmit csak leültem mellé és én is belelógattam a lábam a vízbe.

Harry egy nagyot sóhajtott mire én felé kaptam a fejem.

- Miért ilyen nehéz ez-az egész?Mármint oké.Tudom, hogy tök menő meg tök cool, hogy én vagyok Harry Styles, de néha úgy érzem, hogy magamnak se tudok megfelelni..-mondta Harry gondterhelt hangon és éreztem, hogy belül romokban hever.

 Felé pillantottam.

-Harry.Ez hülyeség. A rajongóid szeretnek téged .Nem kell nekik megfelelned .Úgy szeretnek, ahogy vagy. Ez nem attól függ, hogy milyen ruha van rajtad vagy-hogy mennyi időt töltesz velük. Ők így is szeretnek téged.Akkor is ha néha inkább elbújsz a külvilág elől.

Harry félve rám mosolygott.

-Köszönöm....-mondta nekem délceg mosollyal.

-Egy idióta vagy...-mondtam neki és meglöktem a vállát annyira, hogy beleessen a vízbe.

Harry azonban nem volt hülye és  gyorsan megragadta a kezem, és ennek következtében magával rántott a kissé hűvös vízbe.Amikor feljöttem a víz alól Harry huncut mosolyával találtam szemben magam.

-Cseles vagy Hope Hamilton...nagyon cseles.-mondta nekem.

Erre én csak ellöktem magamtól de Harry visszaúszott mellém és közel jött hozzám.

-Fázok...-mondtam neki, de magam sem tudom, hogy miért.

Harry komolyan felém nézett és láttam valamit a szemében.Valami szikrát...

-Hope...-suttogta a fülemben majd derekam köré tekerte a kezét, mire a szívem gyorsabb dobogásba kezdett és alig tudtam levegőt venni.

A hideg víz ellenére átjárta a meleg, testemet. Harry közel hajolt hozzám és éreztem, hogy majdnem megtörténik...

De gyorsan kiúsztam kezei közül.

-Harry,én csak egy átlagos lány vagyok.Te pedig Harry Styles.Teljesen mások vagyunk..-mondtam neki miközben éreztem, hogy elcsuklik a hangom.

Amilyen gyorsan csak tudtam kiúsztam a kezei közül és felrohantam a szobámba.

Csúrón vizesen dőltem neki a falnak és csúsztam le egészen a földig.Térdemet felhúzva zokogtam és alig kaptam levegőt.Csak sírni és sírni akartam..

Szerettem..iszonyatosan szerettem, de próbáltam magamban elfojtani és megölni ezt-az érzést.De minden alkalommal egyre nehezebb volt.Félek, hogy ő nem érez irántam semmit.Hiszen ő  mégiscsak Harry Styles.

Nem arról híres, hogy tud szerelmes lenni....

*Harry szemszöge*

-Jóreggelt Vietnam!.- kiabálta Zayn, mikor belépett a szobámba.

Én csak felé hajítottam egy párnát és a takaró alá húztam a fejemet. Nem volt kedvem felkelni...most még nem.

-Mit akarsz Zayn?-néztem rá amikor már éreztem, hogy engem bámul.

-Szóval ma este randizok Leával. Elviszem vacsizni és ugye, holnap indulunk Miamiba. Nem lenne baj ha én holnap velük utaznék és nem mennék el abba a Good Morning Miami műsorba?-nézett rám Zayn könyörgő szemekkel.

-Mi?Külön géppel megyünk?! .- kérdeztem tőle miközben kipattantak a szemeim és már kicsit se voltam álmos.

-Ja.Nem tudtad?

-Nem..-mondtam neki. Szóval akkor holnapig nem is látom Hopeot? És külön géppel is utazunk?

Ennél jobb már nem is lehetne.... 

- Haver! Baj vagy nem?!.-nézett rám Zayn idegesen, mivel nem válaszoltam a kérdésére.

- Ja, nem. Majd megoldjuk. - mondtam neki mire Zayn már távozott is.

Az egész napom pocsékol telt. Mindenki a barátnőivel lógott még utoljára amíg itthon leszünk. Niall pedig a Londoni kajáktól búcsúzott el valami étteremben.Zayn is már futott Leaért.

Nem tudtam, hogy mit csináljak..

Este 9-kor mit szokott csinálni az ember?!

Aztán jó ötletem támadt.

Kimentem a kertbe, hogy szívjak egy kis friss levegőt. Aztán Adamék háza felé tévedt a tekintetem.A házban sötét volt.Gondolom ők is elmentek ide-oda...

Átsétáltam a kertbe és leültem a medence szélére.Lábam a hideg vízbe helyeztem és csak bámultam magam elé.

Mindenen járt az eszem,de leginkább Hopeon.

Aztán mintha a gondolataimból lépett volna ki meghallottam Hope hangját a hátam mögül, amire egyből összerezzentem.

 -Mi van a ti medencétekben nem elég tiszta a víz?. - kérdezte a hátam mögül, mire én felé pillantottam és elnevettem magam.

- Azt hittem senki sincs nálatok. Csatlakozol?. - kérdeztem tőle, miközben magam mellé mutattam.

Aztán minden összegyűlt bennem amin eddig gondolkodtam...

- Miért ilyen nehéz ez-az egész? Mármint oké.Tudom, hogy tök menő meg tök cool, hogy én vagyok Harry Styles, de néha úgy érzem, hogy magamnak se tudok megfelelni...-mondtam Hopenak mire ő furán felém nézett.

- Harry.Ez hülyeség. A rajongóid szeretnek téged. Nem kell nekik megfelelned.Úgy szeretnek, ahogy vagy. Ez nem attól függ, hogy milyen ruha van rajtad vagy-hogy mennyi időt töltesz velük.Ők így is szeretnek téged.Akkor is ha néha inkább elbújsz a külvilág elől.

Ezeknek a mondatoknak a hallatán elmosolyodtam.Jól esett amit mondott és most pont erre volt szükségem.Talán ez volt az ami a legjobban megfogott Hopeban,hogy olyan átlagos volt.Olyan átlagosan tökéletes.

-Köszönöm....-mondtam neki

-Egy idióta vagy...-mondta miközben erősen meglökött és én a medence vize felé kezdtem zuhanni de gyorsan megragadtam Hope kezét.

-Cseles vagy Hope Hamilton...nagyon cseles.-mondtam neki, amikor felbukott a víz alól.

Erre ő csak ellökött magától én pedig jót nevettem rajta.

-Fázok...

Én csak felé néztem és ezer érzés futott át rajtam...a szívem százszor gyorsabban dobogott, amikor belenéztem a kék szemeibe.Szeretem.Most először érzem ezt ilyen erősen.

-Hope...-suttogtam a fülébe és egyre közeledni kezdtem felé.

Vele akartam lenni..most és mindörökre.Kezeimet könnyedén dereka köré fontam.

Hope félve rám nézett és eltávolodott tőlem.

-Harry.Én csak egy átlagos lány vagyok,te pedig Harry Styles. Teljesen mások vagyunk..-mondta nekem és hallottam a hangján, hogy mindjárt sírásban tör ki.

A szívem összeszorult és a levegőt nehezen vettem...

A FRANCBA IS ÉN SZERETEM ŐT!LEHET,HOGY HARRY STYLES VAGYOK DE KÉPES VAGYOK SZERETNI ŐT!

Szemeimbe könnyek gyűltek és Hopeot már sehol se láttam.

Lassan én is kimásztam a medencéből majd a szobám felé vettem az irányt.

Eszembe jutott, hogy holnapra össze kellene pakolnom.Gyorsan mindent beleszórtam a bőröndömbe és fáradtan dőltem az ágyra...

-Hope...a francba is!Szeretlek!.-suttogtam a plafonnak miközben egy könnycsepp végigfolyt az arcomon...