12.SEMMIT!AZ ÉG VILÁGON SEMMIT!

*Harry szemszöge*

Nehéz nap.Ismét...

Fáradtan estem be a Mallorcai apartman ajtaján, de mosolyt csalt az arcomra a tudat, hogy végre megint láthatom Hopeot.

Azonban, amikor megpillantottam Leát, ahogy Zayn vállába temetve arcát, zokog, rossz érzésem támadt.

Vajon mi történt?Miért sír Lea?

Egyből Zaynre pillantottam, aki Lea feje mellől időközben rám nézett.De válasz helyett csak oldalra húzta a száját és továbbra is szorosan szorította magához barátnőjét.

Tehát ezek szerint ő sem tudja, hogy mi történt Leával. Éppen megindulni készültem feléjük, amikor Lea hirtelen kiszabadította magát Zayn karjai közül és mélyen a szemembe nézett. 

-Te rohadék!.-üvöltött rám, miközben teljes erőből püfölni kezdte a mellkasomat.

-Miért csináltad ezt vele?! Ő nem ezt érdemli!.-ordított velem továbbra is, és még mindig mellkasomba csapta ökleit.

Kissé hátratántorodtam az ütések fájdalmától, miközben Zayn minden erejével azon volt, hogy lefékezze barátnőjét. 

Mégis miről beszél?!Mit csináltam..?! Kivel?! 

De Lea továbbra is csak zokogott és nem kaptam választ a fel sem tett kérdésemre.

-Hol van Hope?.-kérdeztem tőle alig hallható, elcsukló hangon.

Féltem.... 

Valami rossz érzés uralkodott el rajtam, ami átjárta az egész testem és a szívemet kezdte el fojtogatni.

Lea azonnal felém kapta a tekintetét és szúrós szemekkel rám nézett.

-Akkor nem érdekelt, hogy hol van, amikor a kis szőke libával flörtölgettél?!.-üvöltött rám torkaszakadtából. 

Mivan?!! Ugye nem.....

Félve néztem rá Leára, aki még mindig rajtam tartotta tekintetét.

-Igen Harry,látta!Mindent látott!De bár ne láttad volna...-mondta Lea elcsukló hangon, majd ismét zokogni kezdett, és engem kikerülve a szobája felé vette az irányt.

Ledermedtem....hirtelen minden lefagyott körülöttem.

Azonban láttam Zayn lenéző tekintetét, amikor elhaladt mellettem és barátnője után sietett..

-Ez nem lehet igaz...-suttogtam magamban miközben lerogytam a kanapéra.

Nem hiszem el, hogy ezt tettem vele.

Amanda csak egy egy régi, jóbarát. Véletlenül futottunk össze és kicsit elbeszélgettünk. De fogalmam sincs, hogy miért csókoltam meg.

Hogy tehettem ezt Hopeal?! Hogy tehettem ezt azzal a lánnyal akit szeretek? Azzal akit az első perctől kezdve mindennél jobban szeretek......

Mégis a legrosszabb az egészben, hogy Hope mindent látott. Pedig semmit sem jelentett nekem az a csók.

SEMMIT!AZ ÉG VILÁGON SEMMIT!

Viszont Hopetól egy apró mosoly is többet jelentett nekem, BÁRMINÉL.

Mihez kezdjek most? Mit kellene tennem? 

Félek, ha utána mennék azzal csak fájdalmat okoznék neki. Nem akarok még nagyobb fájdalmat okozni...

Azt még én sem bírnám elviselni..

Fáradtan sétáltam fel a lépcsőn és hangos csattanással becsaptam magam mögött a szobaajtót. Ledőltem az ágyra és pár percig csak bámultam a plafont.

Aztán nagy fordulatot vettem és az egyik párnába temettem az arcom.

Hirtelen megcsapta az orromat Hope édes illata.

Az-az édes illat... 

Aztán hirtelen a semmiből megjelent előttem Hope arca, ahogyan önfeledten nevet valamin. 

Megjelentek előttem tengerkék szemei, amik gyönyörűn csillogtak.

Megjelent előttem az-az este amikor először csókoltam meg.

Megjelent az a csodálatos éjszaka, ezer gyertyával, a forró homokba, a csillagok alatt.Az-az éjszaka amikor nem érdekelt és nem számított senki és semmi, csak ő és én.

Éreztem, hogy néhány könnycsepp kicsordul a szememből.

-Miért tettem ezt?! MIÉRT?!MIÉRT?!MIÉRT?!.-üvöltöttem bele a párnába, miközben elszorult a szívem és levegővétel is iszonyatos nagy fájdalmat okozott....