4.Ha tudnád mit érzek irántad....

 *Hope szemszöge*

Reggel úgy pattantam ki az ágyból,mint valami örült.Gyorsan kihalásztam a szekrényemből a "ma találkozunk a sztárokkal" ruhámat, majd besiettem a fürdőmbe, hogy felvegyem.

Ezt az összeállítást erőltettem magamra:

Viszonylag gyorsan végeztem, majd lefutottam a földszintre a cipős szekrényhez, amikor hirtelen valamiben megbotlottam és nagy csattanással a földre zuhantam.
-Te meg mi a francot keresel itt?!.-förmedtem rá Adamra aki a földön aludt(?).
Adam csak dünnyögött magában valami *itt aludtam el* félét és ő is felkelt és elindult öltözködni.
A konyhában Lea már nagy jókedvvel szürcsölgette a gőzölgő kávéját és amikor meglátott nagy mosolyra húzodott az arca.Én viszonoztam a kedves mosolyt majd helyet foglaltam vele szemben.
Lea kíváncsi tekintet vetett rám én pedig nagyot sóhajtottam.
-Egy idióta vagyok.Nem akarok a tegnap estéről beszélni.-mondtam neki kissé szomorúan.
-Mi?Hogy te vagy idióta?!Én vagyok idióta!Ha kint maradok veled, akkor már én folynék a csapból is mint Zayn Malik új barátnője.-mondta nekem barátnőm .Én furcsán néztem rá aztán pár perc múlva mindketten hangos nevetésben törtünk ki.
Ezt szerettem Leában .Azt, hogy egy idióta volt és mindig képes volt megnevettetni.
Beleboxoltam a vállába és hirtelen Adam hangjára lettünk figyelmesek.

-Elkésünk!Siessetek!-ordította kintről a kisfiús hang

Leával nagy nehezen kivonszoltuk a seggünket az előtérbe.

-Nem kell kiabálni Casanova.Ha halkan beszélsz akkor is halljuk.-kacsintottam rá Adamra, aki csak megforgatta a szemeit a szép kis mondandóm hallatán.
Mind a hárman bemásztunk a kocsiba és el is indultunk a kitűzött célpont felé.
A tenyerem izzadt és valljuk be eléggé izgultam. Végül is ez ilyenkor normális, nem?  Vagy nem?

Adam hirtelen felém emelte tekintetét.

-Megjöttünk.-jelentette be, mire Leával egymásra néztünk.

Mindketten izgultunk,ez nem kétség.Főleg azért, mert azt sem tudtuk kivel fogunk együtt dolgozni.
Mi lesz ha nem fognak kedvelni minket? Vagy ha mi nem fogjuk kedvelni őket?
 Ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben, miközben izzadt tenyeremet beletöröltem egy zsepibe.

Megindultunk a nagy épület felé és nem lepődtem meg, hogy belülről is hatalmas volt.Kicsit félve odasétáltunk a recepcióhoz és pár perc múlva már tudtuk is, hogy hova kell mennünk és szerencsére már vártak is ránk.
Megindultunk felfelé a lifttel, aztán pár másodperc múlva már az előtt a bizonyos ajtó előtt álltunk.
De abban a percben, amikor beléptünk volna megcsörrent a telefonom.
Rápillantottam a kijelzőre és Jeremy neve villogott rajta.

Intettem Adamnak és Leának, hogy nyugodtan menjenek csak be nélkülem, de nekem muszáj felvennem a telefont.
Odébb is sétáltam és boldogan szóltam bele a készülékbe.
-Na mi van? Hiányzok?-kérdeztem az öcsémet.
-Aha,persze.Akartam mondani.-mondta kicsit flegmán.

-De hol a francban vagytok?Egyedül vagyok itthon.

-Jajj..bocsi elfelejtettünk szólni de...-fejeztem volna be a mondatot amikor Lea sikolyára lettem figyelmes.
Az ajtó másik feléről jött és nem volt valami halk.
Kissé elmosolyodtam és reméltem, hogy nem Justin Biebernek örül ennyire a barátnőm.Biztos Taylor Swift lesz az.
Úr isten..milyen jó lenne.-álmodoztam magamban de Jeremy megköszörülte a torkát a vonal másik végén.
-Úúú bocsi.Csak jöttük a megbeszélésre tudod.De most mennem kell.Délután találkozunk puszi.-mondtam neki és miközben még bámultam a telefonom beléptem azon a bizonyos ajtón.

Fel sem néztem még a képernyőről, de már valaki száguldott felém és felkapott.
-Szia kislány.-mondta nekem az ismerős hang.

Gyorsan rápillantottam a velem szemben álló személyre és mosoly húzódott az arcomra.

-Szia Lou.-mondtam a kisfiús arcnak és gyorsan megöleltem.
-Most komolyan?!Itt mindenki ismer, mindenkit csak én nem?!.-kérdezte durcás hangon Lea.
Én csak kérdőn felé és Adam felé pillantottam és láttam Adam szemében azt a kis huncutságot.
-Nehogy azt mondd, hogy te régóta a spanja vagy a One Directionnak és még sosem mondtad!Sőt..te mindvégig tudtad, hogy nekik fogunk dolgozni.Ugye?- néztem reménytelenül Adamra aki csak elnevette magát.
-Te szemét állat!.- mondtam neki majd teljes erőmmel a hátára ugrottam.

De nem sikerült a kis akcióm ugyanis Adam nem esett előre, hanem még így is stabil lábakon állt.
Na igen.Nem vagyok egy elefánt alkatú lány, Adam pedig nem egy gyenge fiú..sőt ellenkezőleg.
Aztán amikor Adam hátáról rávándorolt a pillantásom az engem bámuló Harryre,egyből leugrottam.

Most már mindenki egymást nézte és senki sem hülyéskedett.

-Na szóval.Mint rendes és munkaidős styleistok számítunk rátok minden koncertren és mindenhova utaztok a fiúkkal.A ma esti koncerten már számítunk rátok.Gondolom bemutatni nem kell titeket egymásnak.Ennyi lenne.Este találkozunk.Addig ismerkedjetek meg.-mondta a fiúk menedzsere majd távozott is.

Mi csak néztünk egymásra mint a hülye gyerekek.Senki nem szólt semmit csak bámulta földet vagy a vele szemben állót.Kínos csönd uralkodott aztán megtörve a hatalmas csendet megszólaltam.
-Én Hope Hamilton vagyok.-mondtam nekik, bár ezt már úgyis tudták.
-Én Lea Kelley.-mondta Lea nagy mosollyal az arcán és láttam rajta, hogy minden pillanatban Zaynre néz.
-Szerintem nekem nem szükséges bemutatkoznom.-mondta Adam mire mind az öt fiú elnevette magát.

Lea és én csak durcásan bámultunk Adamra, akire eléggé haragudtunk. Végülis úgy élt velünk és úgy a legjobb barátunk, hogy mindvégig ismerte azokat a srácokat akikért mi mindig odáig voltunk.De Adam sosem említette.Bár most már úgyis mindegy.

A fiúk is barátságosan bemutatkoztak nekünk..amire igazából semmi szükség nem volt.De hát,ahogy nekik jól esik...

-Na akkor most mi lesz a program?.-nézett körbe Liam gondterhelten.
-NANDO'S!!!-kiáltotta Niall boldog arccal.

-Niall...fél órával ezelőtt ettél meg három hamburgert.-nézett rá Harry a kis haspókra, miközben megrázta a fejét s barna tincsei ide-oda kezdtek el ringatózni.
Erre Leával egyből elnevettük magunkat de amikor Niall mérgesen ránk nézett inkább befogtuk.

-Mi benne vagyunk.-szólaltunk meg egyszerre a barátnőmmel.
Nem akartak, hogy a kis Niall szomorú legyen.

A fiúknak se kellett több ők is beleegyeztek és fél óra múlva már a Nando'sban ültünk egy asztalnál és beszélgettünk.
Harry velem szemben foglalt helyet, de néha úgy éreztem, hogy kerüli a tekintetem.Pedig látni akartam a két smaragdzöld szemét, amik annyira megbabonáznak.De Harry nem nézett rám csak bámult maga elé és eléggé szomorúnak tűnt.

-Szóval ki-kinek lesz a styleistja?.-kérdezte Louis és rám kacsintott.
-NEKEM ZAYN ÉS NIALL KELL!.-kiáltotta le magát Lea kicsit túl hangosan.
Erre Zayn kicsit elpirult aminek örültem, mert talán bejön neki Lea. Niall nem reagált rá semmit mivel el volt foglalva a kedvenc időtöltésével...az evéssel.
-Én Harryt és Louis szeretném és Liamet.Adam pedig fogalalkozhatna a koncepciókkal és a papírmunkákkal stb.-mondtam én is a fiúknak amikor belekortolyoltam a turmixomba.
Harry ennek a kijelentésnek hallatán rám nézett(csak megjegyzem, hogy a gyönyörű smaragdzöld szemeivel!) és elmosolyodott.Én viszonoztam a mosolyát de éreztem, hogy elpirulok.Miért érzem ezt a fura érzést, amikor rám néz? Miért nem tudok neki ellenállni? 

Liam és Louis csak megértően bólintottak és közölték velem, hogy ők a legtökéletesebb választások és, hogy a helyemben ők is magukat választották volna.

Hogy önteltek lennének?!Dehogy..arról szó sincs.Vagy talán mégis?!
Én nevettem rajtuk egy jót és őszintén szólva élveztem a délutánt.Belegondolni abba, hogy ezekkel a fiúkkal leszünk együtt több hónapig és, hogy egy csomó időt velük fogunk tölteni eszméletlen érzés.

Aztán eljött a perc amit annyira nem vártam.A Nando's előtt álltunk mind a nyolcan és érzelmes búcsút vettünk egymástól.
Hogy miért volt érzelmes? Mert Louis bőgve borult a nyakamba, hogy mi lesz vele nélkülem három órán keresztül, Niall pedig csak úgy alapból cuki volt és közölte velem, hogy hiányozni fogok neki.
Mind az öt fiút boldogan öleltem meg,de amikor Harry nyaka köré fontam a kezeimet valami fura érzés kerített a hatalmába...az a fura érzés amit minden erőmmel megpróbáltam elrejteni.
-HOPE ÉBREDJ MÁR FEL!Munkatársak vagytok..a rohadt életbe is munkatársak!A munkatársak nem kavarnak egymással..-győzködtem magam.

Aztán Adammal és Leával elindultunk haza felé.
Sétáltunk.Imádtunk sétálni.Csak így hárman és megbeszélni az élet nagy gondjaid.

-El sem hiszem, hogy a One Directionnal dolgozunk együtt.Ha  valaki pár hónappal ezelőtt ezt mondja nekem tuti, hogy a pofájába röhögök.-mondta nekünk Lea megszakítva a nagy csendet.
-Igen.Én sem gondoltam volna, de ezt Adamnak hiába mondod, mert ő végig tudott az egészről.-néztem a mellettem álló szőkeségre akinek csak egy vigyor ült ki az arcára.
Viszont ő nem szólt hozzá az igenis FONTOS témához.
-Láttam, hogy nézett rád Zayn.-mondtam Leának aki erre a kijelentésemre paradicsom vörös lett.

Adamal egyszerre nevettük el magunkat és néztük drágalátos barátnőnket.

-Annyira jó lenne ha összejönnék vele.Élek-halok érte.

-Tudjuk,tudjuk.-mondtam egyszerre Adammal egy nagy sóhaj kíséretében.
Lea csak vetett felénk egy "szemetek vagytok" pillantást aztán megérkeztünk az *otthonunkhoz*.Mármint ha lehet ezt otthonnak nevezni.

Azt sem tudom, hogy a következő pár hónapban lesz-e a otthonom..Vagy egyáltalán nevezhetek-e bármit is az otthonomnak.

Amikor beléptünk az ajtón mindhárman Jeremyvel és egy fiatal szőke lánnyal találtuk szembe magunkat.

Jeremy bemutatta nekünk Stellát aki nagyon szimpatikus volt és tényleg nagyon aranyos lány.Láttam az öcsém arcán, hogy tetszik neki.
Úr Isten,hogy fogom neki elmondani, hogy utazgatni fogunk és már nem sokáig maradunk itt? Bár ahogy Jeremyt ismerem könnyen és gyorsan talál új barátokat a világ bármelyik részén.
Kicsit beszélgettünk még Stellával aztán kisétáltam a kertbe és leültem a medence szélére majd belelógattam lábam a kellemes vízbe. Szükségem volt egy kis magányra, egy kis egyedüllétre.
Alig két nap alatt annyi minden történ körülöttem,hogy felfogni se bírom..
De hirtelen nyávogásra lettem figyelmes a szomszéd kertből.Gyorsan oda is kaptam a fejem és láttam, ahogyan egy kis fehér szőrgomboc próbál kiszabadulni az egyik bokor tüskéi közül.
Azonnal megmentésére siettem és hosszas próbálkozás után kiszabadítottam a kis teremtményt a tüskék rabságából.
-Hát te meg kié lehetsz?.-kérdeztem tőle amikor a kezeim közé szorítottam a kis lényt.
Aztán megpillantottam nyakán csillogó nyakörvét, amire egy kis medál volt illesztve.
*Harry Styles tulajdona vagyok!*-olvastam a kis írást a nyakörvön és mosolyra húzódott a szám.
Megkerültem a házát és a bejárati ajtón csöngettem be a szomszédba.
Nem lepődtem meg, hogy Harry nyitott nekem ajtót.

-Molly!-kiáltotta,majd egyből a kiscicára vetette magát.
-Köszi, hogy hazahoztad.Már mindenhol kerestem.

-Semmiség.Hát..akkor.. én megyek is.-mondtam neki kissé dadogva.

-Hope várj!Nem jössz be?Egyedül vagyok itthon és nem szeretek egyedül lenni...
Most mit csináljak?Persze, hogy maradnék, minden vágyam.De félek, hogy közelebb kerülök Harryhez mint szeretnék.

Ennek ellenére azonban elfogadtam az ajánlatát, pedig tudtam, hogy nem jó ötlet.Fél perccel később már a kanapén ülve beszélgettünk.

-Na és hol vannak a srácok?

-Louis a barátnőjével,Liam szintúgy.Niall a haverjaival kajál valahol,Zayn meg úgy kb.2 perccel ezelőtt határozta el, hogy átmegy Leához.-amikor az utolsó részét mondta a mondatának akaratlanul is elmosolyodtam.

-Igen.Szerintem is bejön neki Lea.-mondta nekem Harry.

Honnan tudta, hogy pont ezt akartam kérdezni?Hihetetlen ez a srác...és azok a szemek...

-Amúgy klassz, hogy ti vagytok a styleistaink.-mondta nekem, miközben az ölében ülő Mollyt simogatta.

-Igen.Szerintem is.-mondtam neki majd hirtelen a plazma TV-hez csatlakoztatott Wii-re tapadt a szemem.

-ÚRISTEN VAN WIITEK?!Már ezer éve nem játszottam.-mondtam boldogan majd lebiggyesztettem a szám..
Harry kissé furán nézett rám majd kivette a kis Mollyt az öléből és elindult a távirányítókért.
-Játszunk?-kérdezte tőlem amikor felém nyújtotta az egyik konzolt.
-Persze..-mondtam neki majd nagy lendülettel felálltam a kanapéról.

Teniszeztünk...és az döntetlen volt az állás.Aztán szerváltam és.......

-Nyertem!.-kiáltottam fel majd örömujjongásba törtem ki.

-Hagytalak!-állt ki az igazáért Harry és felém fordult.

-Persze Styles. Majd el is hiszem.-mondtam neki amikor egy lépést közelebb mentem hozzá.

-Ohh akkor mivel magyarázód azt, hogy ilyen gyorsan megvertél?.-kérdezte tőlem Harry és már olyan közel volt hozzám, hogy lehelete csiklandozta az arcomat.

-Azzal Styles,hogy szimplán béna vagy.- mondtam neki, majd oldalba löktem.

Harry csak bámult rám és nem éppen kedves tekintettel.

-Komolyan ezt gondolod Hope?.-nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-Igen..-mondtam neki majd gyors futásba kezdtem.

Tudtam mire készül és nem is tévedtem. Harry azonnal vadul kergetni kezdett én pedig menekültem előle.

Kirohantam a hátsó kertbe és most sem hazudtoltam meg magamat, amikor orra estem a locsolócsőbe és kisebb-nagyobb csattanással a földre zuhantam. Harry nem is várt másra, egyből csikizni kezdett én pedig fetrengtem a röhögéstől.

-Ne..Harry..kérlek..-mondtam neki még mindig nevetve.

Harry megsajnált és abbahagyta a csikizésem, de még mindig rajtam feküdt.Arca közel volt az enyémhez és tekintetét az enyémbe fúrta.

Akartam őt...érezni akartam a csókja izét és Harry egyre közeledett hozzám, de akkor hirtelen...

-Harry,Hope sziasztok!Ti meg mit csináltok?!-kiáltotta egy ismerős hang a közelből.

Ebben a pillanatban Harry azonnal felugrott rólam és segített nekem, hogy én is felkeljek a kissé nyirkos földről.

Azt a hangot ezer közül megismertem volna .Köszönöm Lea pont a legjobbkor. Harry és én cékla vörös fejjel néztünk át a másik kertben ahol Zayn és Lea kézenfogva(?) ült a medence szélén. Mi Harryvel csak dünnyögtünk egy "semmit csak megbotlottunk" félét.

-Bocsi Harry de mennem kell és köszi mindent.-mondtam neki és átsiettem a másik házba.

Harry csak intett nekem egyet és el is tűntem a házba  Mindkettőnknek kellemetlen volt a helyzet, az már egyszer biztos.De mi lett volna, ha nem lesz ott Zayn és Lea? Akkor mi történt volna?És ha megtörtént volna az jó lett volna, vagy rossz?

Durcásan siettem fel a szobámba majd az ágyamra vetettem magam. Lea pár perccel később jött is utánam.

-Annyira sajnálom Hope .Nem akartam elrontani a pillanatot.-mondta megbánó hangon.

Én nem mondtam neki semmit, mert haragudtam rá.Nem is kicsit.

-Összejöttem Zaynel.-mondta nekem mire én egyből ráugrottam és ölelgetni kezdtem.
-Úristen!De örülök nektek!.-mondtam, majd még közelebb húztam magamhoz.

Mindig is irigyeltem Leát.
Neki minden olyan könnyen összejött az életében. Talán azért, mert a jelennek él és nem gondolkozik a múlton vagy a jövőn. Ellentétben velem.Én nagyon sokat gondolkozok ezeken a dolgokon.Azon, hogy mi lesz HA és lehet, hogy pont ez a baj.

*Harry szemszöge*

Hope gyöngéd teste az enyém alatt helyezkedett el és én csak bámultam bele a tengerkék szempárba.

-Most vagy soha Harry. Most vagy soha.-mondogattam magamban majd egyre közeledtem kihívó ajkai felé.

De abban a pillanatban, amikor már megtörtént volna Lea hangjára lettem figyelmes.

Nagyszerű...remek időzítés. Lea és Zayn a szomszéd ház medencéje szélén ült és egymást kezét fogták.

Nem csalódtam a mi badboy-unkban. Zayn mindig gyorsan megszerezte azt amit akart.
De hogy ennyire?

Hope felém nézett és láttam rajta,hogy kellemetlen neki a helyzet és, hogy zavarban van.
De ez nem volt meglepő,mivel nekem is kellemetlen volt a szituáció.

-Bocsi Harry, de mennem kell és köszi mindent.-mondta nekem Hope majd megindult a házuk felé.

Én csak intettem neki egyet, majd amikor eltűnt szépen kinyújtottam Zayn felé a középső ujjam és én is besiettem a házba.

Végigterültem a kanapén és a plafont kezdtem bámulni.

-Hogy szerethettem bele ilyen hamar? De szigorúan csak munkakapcsolat lehetne köztünk,de mi van ha én többet akarok? Én akarom őt.De mit mondhatnék neki? Azt, hogy: *Hé Hope! Szeretlek*? Persze, hogy is ne. Nem égetem le magam teljesen.Most pedig itt volt a tökéletes alakalom,de nem jött össze.
Olyan mintha a sors mindig közbeszólna...

Aztán Zayn száguldott be a szobába és leült mellém a kanapéra.

-Bocs haver.-mondta nekem, de én csak legyintettem egyet, majd felültem és ránéztem.

-Akkor most te meg Lea?-kérdeztem.

Ő csak mosolyra húzta a száját és akkor már tudtam.

-Nem csalódtam benned.-mondtam neki és megveregettem a vállát.

Aztán Louis hívott, hogy a koncert helyszínén találkozunk, úgyhogy már indultunk is.

*Hope szemszöge*

Louis előttem állt és éppen a fekete-fehér csíkos pólójára próbáltam rávarrni egy L betűt.Tíz perc után sikerült is, ami elég hosszúnak bizonyult mivel Liammel alig két perc alatt végeztem.

Aztán mire észbe kaptam, éppen Harry fehér pólóját próbáltam feldobni egy H betűvel. Harry elég nyugodtan viselte,de aztán mondott valamit.

-Szép a szemed.

Kirázott a hideg és eszméletlenül zavarba hozott ezzel a kijelentéssel és véletlenül megszúrtam a tűvel.

-Áuu .- jajdult fel.

-Annyira sajnálom Harry. Vedd le a pólód mert véres lesz! .- kiáltottam rá mire ő egyből kibújt belőle és elém tárult meztelen felsőtest.

Bámultam volna egy darabig de gyorsan fogtam egy kendőt és Harry elég erősen vérző sebéhez fogtam.
Gratulálok Hope Hamilton.Egy kis tűvel is képes vagy ekkora sebet ejteni valakin, csak azért mert zavarba hozott.
Harry csak nézett rám, majd hirtelen megérintette a kezemet, aminek hatására ismét végig futott testemben az a hideg érzés.

-Hope....-nézett bele mélyen szemembe és én elgyengültem.

Ez a fiú két nap után levesz a lábamról...

Én csak néztem rá majd hirtelen Louis jelent meg mellettünk.

-Bocsi nem akarok zavarni de két perc és kezdünk.-mondta nekünk majd távozott is a helyiségből.

-Vedd fel!. - vágtam Harryhez a pólóját aki nagyot sóhajtott, mert nem tudta befejezni a mondandóját.
-Majd még beszélünk.-mondta nekem miközben egy puszit nyomott az arcomra és a mikrofonjával a kezében távozott.

Én csak néztem utána és elvörösödtem. Harry csak úgy megpuszilt engem? De miért?! 

Szerencsére drága barátnőmmel együtt élvezhettem a koncertet  a VIP páholyból.Totálisan rá láttunk a fiúkra és eszméletlen volt. Sikítozó tinilányok,nagy éljenzés,zajongás. Belegondolni, hogy én is ott lehetnék köztünk mint rajongó,mint egy örült rajongó.De nem.Én itt voltam a VIP páholyban, mint a One Direction egyik styleistja. Ami eszméletlen érzés volt.

Aztán jött Zayn szólója és Lea felállt és hangos ordibálásba kezdett.
-Ő ott az én PASIM!Igen, jól hallottátok az enyém!.-kiabálta teljes torkaszakadtából, akkor amikor teljes csend uralkodott a koncerten.

Én csak elnevettem magam és örült barátnőmre néztem...

Leával eddig is  nagyon élveztük a koncertet, de aztán jött a Little Things amit imádtunk!Egyszerre kezdtünk el ringatózni, amikor megszólalt a dal és persze énekeltünk is,bár Zayn egész végig Leát bámulta és Lea is Zaynt(eszméletlen édesek voltak.)

Harry szólója következett és én pedig végig őt néztem.Csak néztem le rá, mint valami megszálott rajongó.Olyan elérhetetlennek tűnt számomra.
Aztán észrevett és ő is felém emelte tekintetét.

-Ó Harry, ha tudnád mit érzek irántad...-suttogtam magamban, miközben néhány könnycsepp végiggördült az arcomon.

*Harry szemszöge*

Egy kissé elkeseredetten léptem ki a színpadra.

Megint nem tudtam elmondani neki.Mindig közbe jön valami,vagy közbe lép valaki.Talán a sors se akarja, hogy együtt legyünk.
EZ SZÍVÁS!
Kiléptem a színpadra és egyből boldog lettem. Sikítozó lányok ezrei mosolyogtak rám. Ők erőt adtak nekem.Nekik köszönhetek mindent...

A koncert jó hangulatban telt és nagyon élveztem, mint mindig.Aztán jött a Little Things és Hope felé emeltem a fejem..egész végig őt néztem, aztán jött az én szólom.

Hope felém fordította fejét és szemébe néztem.Messze volt tőlem, túl messze.De így is láttam tökéletes vonásait, tökéletes arcát, gyönyörű szemeit.

-Ó Hope ha tudnád mit érzek irántad..-gondoltam magamban majd ismét a rajongók felé vettem a tekintettem és rájuk mosolyogtam.