3.Egy ember, de ezer érzés...

*Hope szemszöge*

Gyorsan a másik ház felé kaptam a fejem.

Tehát akkor Harry a szomszédunkban lakik?De az lehetetlen.A ház kihaltnak tűnik.

A redőnyök le vannak eresztve, az ablakok koszosak-piszkosak, és a fű is elég magas.

Mondjuk a kert végében lévő medencében szépen csillog a víz, akárcsak a miénkben.

S ekkor kitűnő ötletem támadt.

-Lea!Lemegyünk medencézni?!-ordítottam le a nappaliba.
Pár másodperc múlva jött is a válasz.
-Már vártam, hogy mikor kérdezed meg.-kiáltotta nekem vissza Lea.

Gyorsan odafutottam a gardrobomhoz amiben már szépen sorakoztak a ruháim,a cipőim és egyéb ruházkodási kellékeim.

Ebben az összeállításban tipegtem ki a medencéhez, nyomomban Leával:

Szerencsémre a két ház hátsó udvara szinte összeért.

Nem választotta el fal,kerítés vagy bármi más.

Nyugodtan terültem végig a kényelmes nyugágyon barátnőmmel együtt.
-Szóval miért is ülünk mi itt?-nézett rám Lea nagy szemekkel.
-Reméljük hamarosan meglátod.-kacsintottam felé.
De csak vártunk, vártunk és vártunk.Hiába.
Aztán Lea közölte velem, hogy kezdődik egy műsor amit meg szeretne nézni ezért inkább bemegy.
Egyedül ültem tovább a nyugágyon és folyamatosan a másik ház medencéjét pásztáztam, ami velem szemben helyezkedett el, szinte a miénk mellett.
Aztán én is gondoltam egyet, és nagy lendülettel felálltam és elindultam VOLNA befelé, de megcsúsztam és hatalmas csobbanás kíséretében a medencébe zuhantam.
Elengedtem egy kisebb sikolyt és csapkodni kezdtem a langyos vízben.
Nem azért, mert nem tudok úszni,hanem azért, mert nem hittem el, hogy ennyire szerencsétlen vagyok.
De hírtelen csobbanást hallottam a hátam mögül és két kéz a derekam köré tekeredett.Az érintéstől kirázott a hideg és egyből megfordultam a tengelyem körül.
Ismét a két smaragdzöld szempárral találtam szemben magam, és akaratlanul is felnevettem.
-Ma már másodszorra mentesz meg.-mondtam Harrynek, amikor kihúzott a medencéből.
Erre ő csak elnevette magát.

-Nincsenek véletlenek.-mondta nekem.

-Uu basszus.Milyen bunkó vagyok.Be sem mutatkoztam .Harry Stlyes vagyok.-nyújtotta felém a kezét.

-Én Hope. Hope Hamilton.-ráztam vele kezet.
Harry kissé furán méregetni kezdett.

-Thomas Hamilton lánya?-kérdezte tőlem elég fura hangon.

-Igen.De nyugi,nem vagyok az apám.-néztem rá komolyan.
Mosolyra húzta a száját és némi megkönnyebülést véltem felfedezni az arcán.

-Átjössz?.-kérdezte tőlem, miközben a szomszéd házra mutatott.

Kicsit hezitáltam, de végül elfogadtam az ajánlatát.
Harry látszólag örült neki,mert egy baromi nagy mosollyal ajándékozott meg. Követtem(csúron vizes ruhában) és besétáltunk a nappaliba.
Szerencsémre mind az öt fiú vizesen ült a nappali közepén és bámulták a TV-t.
De amikor észrevették, hogy vendégük érkezett, egyből felugrottak.

Harry gondosan bemutatta az összes fiút(mintha nem ismerném őket).Aztán helyet foglaltunk a kanapékon, foteleken.

-Szóval te Adam barátnője vagy?-nézett rám Louis nagy szemekkel.
Én csak elnevettem magam, mert ez tényleg oltári nagy baromság volt.
-Nem dehogy.Kiskorom óta a legjobb barátom.

A fiúk megkönnyebűlten sóhajtottak fel.

-De akkor mit keresel itt?-nézett rám Zayn.
Aztán elmeséltem nekik mindent, a tegnapi nap óta és persze magamról is meséltem pár sort.
A fiúk csak bólogattak és kíváncsian hallgatták végig a sztorimat.Aztán ők meséltek magukról, amit persze én élveztem.
Már több mint egy órája ott lehettem náluk, amikor Zayn kitalálta, hogy játszunk.
Izgatottan hallgattam végig a játékszabályokat.

-Szóval olyan mint a felelsz vagy mersz, de ha nem válaszolok a kérdésre, vagy nem csinálom meg a feladatot, akkor iszok?-kérdezem Zayntől, miközben a vodkás üvegre mutattam.

A fiúk eszeveszett bólogatásba kezdtek.Belementem a játékba,bár sosem voltam az a nagy alkoholista,sőt utálok inni.De ki ne örülne neki ha ezt a One Directionnal teheti meg?

-Oke kezdjük.-mondta Louis, miközben nagyot pörgetett az üvegben.

Először Liamre mutatott, aki gond nélkül vágott le egy rövid tincset a hajából.
Aztán Niall jött, aki kicsit vonakodva de végül Gangnam Styleozott nekünk egyet. Ezután Zayn nyalta végig Louis talpát, aki láthatólag nagyon élvezte.

Aztán jött az a pillanat,amire nem vártam.Az üveg szája pont felém mutatott,bennem pedig megfagyott a vér.

-Nos Hope Nyomj egy puszit, drága Harrynk orcájára.-nézett rám Louis, kaján vigyorral az arcán.
Én persze gond nélkül megcsináltam, bár szerintem kissé belevörösödtem..
Ezután Harry jött.Viszont amikor meghallottam, hogy mer egyből megfagyott bennem a maradék vér is.De ami utána jött, még jobban megijesztett.
-Csókold meg Hopeot.- kacsintott ránk Zayn.
Én csak rá pillantottam a "meg foglak ölni" nézésemmel és aztán Harry ajkai közeledni kezdtek az enyéim felé.
Pár milliméter választott el minket egymástól, de abban a percben gyorsan felálltam és kiviharoztam azt ajtón.
A fiúknak még odakiáltottam egy "bocs de mennem kell"t és már siettem is VOLNA át a szomszédba ha Harry nem jön utánam.
-Hope!Hope!Várj meg!-kiáltotta utánam.
A hang hallatán egyből megfordultam és szembe találtam magam Harryvel.
-Mi volt ez-az egész?.-kérdezte tőlem kissé lehangoltan.
Csak néztem rá...
Mégis mit kellene neki mondanom?Azt, hogy abban a pillanatban beleszerettem amikor felsegített a reptéren?Azt, hogy megijedtem a csóktól?Vagy azt, hogy nem akarok egy futókaland lenni a számára?
Ezek helyett, inkább csak megráztam a fejem.
-Semmi.Bocsi, de tényleg mennem kell.-mondtam neki, majd sarkon fordultam és elindultam a házunk felé.
De Harry a kezem után nyúlt és visszahúzott maga mellé.
Olyan közel voltam hozzá, hogy lélegzetvétele csiklandozta az arcomat.
-Hope....-nézett Harry mélyen szemembe, de nem hagytam, hogy befejezze a mondandóját.
-Bocsi,de tényleg mennem kell.Majd beszélünk.-mondtam neki és sietősen elengedtem a kezét és gyors léptekkel ismét megindultam a házunk felé.
Szerencsére sikerült úgy bejutnom a házba, hogy nem estem bele a medencébe.
Amikor beléptem a nappaliba, egyből kíváncsi szempárokkal találtam szemben magam.
-Ne is kérdezzétek...-néztem rá a többiekre, majd felsiettem a szobámba.

Hatalmas sóhajtással dőltem rá a szintén hatalmas franciaágyra és a gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben.
Miért nem hagytam, hogy megcsókoljon?Miért?Miért?Miért?!
-Hope annyira hülye vagy..-.vágtam a saját fejemhez
Lassan rápillantottam az órámra.Este 10-et mutatott.
-Óriási...- mondtam magamnak majd beburkolóztam a takarómba.


*Harry szemszöge*


A fiúkkal a reptérről egyből az én házamba jöttünk.
Mindenki lefoglalta magát.Medencézett, evett,filmet nézett, telefonált vagy éppen baromkodott.
Nekem viszont teljesen más zakatolt a fejemben...
Ki lehetett az a lány?Vajon jól van?Nem tört el semmilye?
Szegény szépet koppant a mi fanatikus rajongóink miatt.
Aztán Louis helyett foglalt mellettem és aggódva rám nézett.
-A csinos lány a reptérről?-kérdezte tőlem miközben hátradőlt a kanapén.
Én csak bólintottam egyet.
-Harry,Harry. Ez a baj veled. Tizenöt másodperc alatt beleszeretsz,aztán soha többé nem látod...
Mi?Beleszeretni?De én nem...
Aztán rájöttem.Tengerkék szemei nem mennek ki a fejemből és amikor hozzáértem olyan fura érzés kerített a hatalmába...
Hirtelen Zayn hangja szólalt meg a hátam mögül.
-Héé Lou!  Harrynek meg mi a baja?.-kérdezte a mellettem ülő Louistól.
-Most esik le neki, hogy beleszeretett a repteres csajba.-mondta neki Louis.
-A csinos kis barnába?.
-Ja abba.Szép csaj volt..-válaszolt vissza Louis.
-Barmok..-mondtam nekik majd felsétáltam a szobámba.
Viszont amikor kinéztem az ablakon meglepő dolgot vettem észre. Adam cipelte be a cuccait a szomszéd házba.
Megint visszajött?Érdekes.
De nem törődve vele, folytattam az utam a szobámig.
Megnéztem a twitterem,és persze a Little Things klippjét is.Szép nézettségi szám..
Aztán végül lementem a nappali, vissza a fiúkhoz, akik csúron vizesen ültek a kanapén.Na szép....
Hirtelen kiáltást hallotam kintről, és gyorsan elindultam a hang irányában.
Amikor kiértem a kertben láttam, hogy egy lány eszeveszetten kapálózik a szomszéd medencében.
Azonnal beugrottam mellé, nehogy valami baja essen.
De amikor a lány felém fordult a szívem vad dobogásba kezdett...
Az-az ismerős tengerkék szempár nézett velem farkas szemet.Aztán a lány hirtelen elnevette magát.
-Ma már másodszorra mentesz meg.-mondta nekem miközben kihúztam a partra.
Végül is igaza van...

-Nincsenek véletlenek.-mondtam neki.

-Uu basszus.Milyen bunkó vagyok.Be sem mutatkoztam .Harry Stlyes vagyok.-nyújtottam felé a kezem.

-Hope. Hope Hamilton.-rázta meg a kezem miközben jobban szemügyre vettem az arcát.Gyönyörű volt.Még így, csúron vizesen is..
Aztán leesett, hogy-hogy is hívják..

-Thomas Hamilton lánya?-kérdeztem tőle.

Thomas Hamilton nem éppen a szívem csücske, főleg azért, mert a földbe döngöl minket az esetek 99%-ában. De amikor ránéztem Hopera,tudtam, hogy ő más mint az apja.

-Igen.De nyugi..nem vagyok az apám.-nézett rám komoly tekintettel.
Ennek hallatán nagy kő esett le a szívemről és mosolyra húztam a számat.
-Átjössz?-kérdeztem tőle.
Hope furcsán nézett rám és féltem, hogy nemet mondd.De nem így lett.
Pár perc múlva már a nappaliban álltunk és bemutattam a srácoknak, akik nagyon őrültek neki, hogy megismerhették Hopeot.
-Ez gyors volt.-súgta nekem Louis miközben mellém állt.
Én csak büszkén kihúztam magam, Louis szavai hallatán.
Aztán elhelyezkedtünk a fotelekben  és Hope mesélni kezdett magáról és arról, hogy-hogy kerül Londonba.
Ezután pedig jött a szokásos játékunk.Szerencsére Hope nem tartotta undorítónak és bele is ment.

A srácok nyomták a szokásos hülyeségeiket én pedig szakadtam a röhögéstől.

Aztán jött Hope feladata.Most sem csalódtam Louisban.
Hopenak egy puszit kellett nekem adnia..

Hope gond nélkül megtette.Engem pedig kirázott a hideg. amikor ajkai az arcomhoz értek..

Aztán rám mutatott az üveg és Zayn fantáziájában sem csalódtam.

Közeledni kezdtem Hope ajkai felé, miközben a szívem ezerrel dobogott.De Hope hirtelen felállt mellőlem, és kisietett az ajtón.

Louis és Zayn egyből felém kapták a fejüket.

-Bocs haver...-mondta Zayn, de én én azonnal Hope után futottam.
Miért ment el? Talán megijedt tőlem?
-Hope!-Hope!Várj meg!-kiáltottam neki.
Hope  a kiáltások hallatán felém fordult.

-Mi volt ez-az egész?-kérdeztem tőle miközben belenéztem a szemébe.

Hope pislogott párat, majd rám emelte tekintetét.

-Semmi..bocsi de tényleg mennem kell.

Aztán ismét sarkon fordult és elindult a házuk felé.

Nem hagyhatom, hogy elmenjem.

Nem akarom elveszíteni, bár még meg sem szereztem...

Hirtelen a keze után nyúltam és a lehető legközelebb húztam magamhoz.

Olyan közel volt hozzám, hogy éreztem, ahogy dobog a szíve.De nem rendes tempóban, hanem gyorsabban.
Vajon érez valamit irántam?! Ki kell derítenem..
-Hope....-néztem mélyen a szemébe és akartam elkezdeni a mondandómat.
-Bocsi, de tényleg mennem kell.Majd beszélünk.-szakította félbe és elsietett.
Én csak néztem utána, ahogy eltűnik a mellettünk álló hatalmas házban.
Egyből visszarohantam a házba és mentem is fel a szobámba.
Igen.Néha én is a gyerekes megoldásokat választom és elzárkózok a külvilág elől.
Este 10 volt és semmihez se volt kedvem.
Folyton csak Hope járt a fejemben és semmi másra nem tudtam gondolni.

-Harry!Holnap reggel 7-re studióba kell érnünk.Jönnek az új styleistok..-dörömbölt az ajtómon Lou.

Én csak beletemettem a fejem a párnába..

Csodás...új styleistok egyenlő újabb koncertek, utazgatások.S ez most egyenlő azzal, hogy elmegyünk a házból és valószínűleg soha többé nem látom Hopeot..