2.Hello London!

Nagyon nehezen lejutottunk a repülőgépről,
-Majd mi elmegyünk a csomagokért.-mondta Adam, majd Jeremyvel el is tűntek a szemünk elől.
Leával csak néztünk egymásra, amikor hirtelen nagy zajra lettem figyelmes .Leával egyszerre vettünk 180 fokos fordulatot, majd megpillantottuk, ahogy egy szőke, csukjás fiú fut, tíz-húsz lány elől.

-Vigyázzat!-kiáltott el magát a fiú, amikor meglátta, hogy az útjában állunk.
Persze próbáltam minél gyorsabban hátra lépni de a magassarkúm nem engedte.Aztán hirtelen nagy csattanással értem földet amikor egy lány elég rendesen nekem jött és fellökött.
Lea se járt jobban, mint én,  de őt egy középkorú nő szerencsésen elkapta.Fájt a kezem, a lábam és mindezek mellett a cipőmnek elég szépen kitört a sarka.Próbáltam valahogy felkecmeregni a földről, de aztán hirtelen egy kéz nyúlt felém.
-Gyere,segítek.-mondta nekem egy kissé ismerős hang, majd felhúzott a földről.
Valahogy sikerült megállnom egy lábon és ránéztem a "megmentőmre".

Szerintem levegőt is elfelejtettem venni, amikor belenéztem a két gyönyörű smaragdzöld szempárba.A fiú rám mosolygott, majd hirtelen megint sikítozást hallottam a távolból és mindketten arra kaptuk a fejünket.
-Bocsi,de mennem kell.Remélem jól vagy.-mondta nekem majd futásnak eredt.

Én csak bámultam utána és közel voltam ahhoz, hogy elájuljak, főleg azért, mert így is csak egy lábon álltam.
De Adam gyorsan odalépett mellém és megfogott.
-Nyugi királylány.Nem kell hanyat esni egy popsztártól.-nevetett rajtam az engem tartó fiú.
Én csak ránéztem és közöltem vele,hogy menjen a francba.

Amikor ránéztem Leára nem lepődtem meg azon, hogy folyamatosan engem bámul és nem is pislog.Eközben azonban Jeremy is megérkezett és elindulhattunk a minket váró kocsihoz.
-Gyere Lea menjünk.-húztam magam után drága barátnőmet,de ő hirtelen lefékezett mögöttem.
-Hoo-hooo-hope!Harry megfogta a kezed!-örvendezett.
Furcsa pillantást vettem felé, de nem bírtam ki, hogy ne ugrándozzak vele együtt.
A Londoni reptér közepén kezdtünk örömujjongásba.Valószínűleg senki se nézett minket hülyének..áá dehogy.
Adam és Jeremy csak felénk vetettek egy "idióták vagyok" nézést, de mi nem foglalkoztunk vele.
HARRY STYLES HOZZÁM ÉRT!Hozzám Hope Hamiltonhoz.
De,valószínűleg soha többé nem fogok vele találkozni.Pompás...
Fél óra múlva már egy hatalmas palota előtt álltunk az Északi negyedben.
-Adam! Azt mondtad, hogy nem kicsi de azt nem mondtad, hogy hatalmas.-néztem rá a szőkeségre.
Erre ő  csak megvonta a vállát és elindult befelé a házba.
-Jó költözködést.-mondta nekünk majd eltűnt valahol.
-ENYÉM AZ-AZ ERKÉLYES SZOBA AMELYIK A MÁSIK HÁZRA NÉZ!-kiáltottam el magam majd felrohantam az emeletre. Erre a kijelentésemre persze Lea elengedett egy káromkodás.
Amikor beléptem a szobába elakadt a lélegzetem.Hatalmas franciaágy, nagy gardrób,egy nagy kanapé és persze egy plazmatévé.
Kiléptem az erkélyre és a nap rásütötte az arcomat.Ránéztem a szomszédos házra aminek erkélye pont az enyémre nézett.
Vajon kik lakhatnak ott?

De megzavarta a gondolatmenetem amikor Jeremy kilépett mellém.

-Beszélhetünk?-kérdezte tőlem.
-Persze.Gyere,üljünk le.-mondtam neki és megindultam a nyugágyak felé.
Jeremy pá percig csak bámult rám, majd hirtelen megszólalt.
-Van egy lány..Ma találkoztam vele a reptéren és oda adta a telefonszámát. Szerinted felhívjam?

Én csak néztem a kisöcsémre akinek szőke haja belelógott tengerkék szemeibe.Kinek ne tetszene egy ilyen fiú?

-Hívd. Nem fogod megbánni.-mondtam neki mosolyogva.

Jeremy csak viszonozta a mosolygást, majd el is tűnt a házban.
Szétterültem a nyugágyon és magamba szívtam a friss,meleg levegőt.

-Szia királylány.

Ki sem kellett nyitnom a szememet ahhoz, hogy tudjam ki szólt hozzám.
-Szia Adam.-ültem fel a nyugágyon és belenéztem a barna szempárba.
Adam csak félve rámnézett.
-Azon a popsztárocskán zakatol az agyad?
Ezek hallatán Adamra szegeztem a tekintetemet.

Harry....nem is volt időm, hogy gondolkozzak a délelőtt történteken.

Aztán minden érzés a hatalmába kerített.
-Nem.-válaszoltam végül Adamnak.
Úr isten. Hogy voltam képes ekkorát hazudni a legjobb barátomnak?
-Pedig jó srác...-mondta nekem nagy mosoly kíséretében.
A lehető legfurcsábban néztem rá a szőke fiúra.
Mivan?De hisz nem is tudja ki az. Csak azt, hogy Leával imádjuk a One Directiont., és néha-néha túl sokat beszélünk róluk.
Adam éppen belépni igyekezett az erkély ajtaján át a házba, amikor utána kiáltottam.
-Adam! Ezt honnan tudod?-kérdeztem tőle.
A kérdésem hallatán ő csak elnevette magát és kacéran rám mosolygott.
-Szerinted nem ismerem a szomszédokat?