1.Egy új élet.

Hope vagyok 17éves.Párizsban élek az öcsémmel Jeremyvel aki ma tölti be a 16-ot és kishúgommal Ashleyval aki mégcsak 10éves és persze a szüleimmel.Anyukám vezeti a HamiltonStylet és Párizs egyik híres divattervezője.Apukám a zenei iparban dolgozik.Kritikus.Most biztos felvetődik a fejetekben a kérdés: "Van rendes családod?" Erre pedig a válaszom: "Igazából nincs".
A szüleim kevés időt töltenek itthon s szinte én neveltem fel a két fiatalabb testvéremet.De ennek ellenére boldog és szerető családban élek.
Anyukám példáját követve divattervezést és styleistolást tanulok a házunkhoz közeli iskolában.
Ma is éppen oda igyekeztem miközben a fejhallgatómból üvöltött a Little Things című szám.
-Hope!Várj már meg!
Gyorsan hátrafordultam és a felém igyekvő Adamra mosolyogtam. Adamet kiskorom óta ismerem ahogyan Leát is a legjobb barátnőmet.Így hárman elválaszthatatlanok vagyunk egymástól. Talán azért is mert nincs több barátom, csak ők ketten.
Most biztosan csodálkoztok.
Egy lánynak, akinek híres divattervező az anyja, és akinek kritikus az apja, csak 2 barátja van se több-se kevesebb?
 Igen, a helyetekben én is ezt tenném.De sosem voltam az a barátkozós típus és talán nem is leszek.Inkább megbújtam a háttérben, főleg, hogy sok utálkozást kaptam mindenfelől. Mindenki külső alapján ítél meg..és nem is érdekli őket, hogy milyen is vagyok valójában.Pont ez segített nekem abban, hogy senkit se ítéljek meg külső alapján.
-Na mizujs királylány?-kérdezte tőlem Adam miközben átkarolta a vállam.
-Szokásos..-sóhajtottam nagyot.
Ő csak bátorítóan rám nézett.
-Viszont...délután eljössz velem ajándékot venni Jeremynek?-néztem rá nagy mosollyal és könyörgő tekintettel.
-Hogyan mondhatnék így nemet?
Én csak elnevettem magam és már oda is értünk a sulihoz.
Lea az igazgatói iroda előtt ácsorgott és néha fel-alá járkált.
Adammal furcsán egymásra néztünk.Lea az igazgatói iroda előtt?Ez valami vicc?
Gyorsan odaigyekeztünk hozzá.
-Ne nézzetek így rám!Az igazgatónő veletek is beszélni akar,vagyis mindhármunkkal.-mondta Lea amikor megálltunk előtte.
Éppen kérdezni akartam valamit amikor nyílott az ajtó.
Az igazgatónő mosolyogva ránk nézett, majd beinvitált minket az irodájába.
-Sziasztok.Kérek foglaljatok helyet.-mondta nekünk miközben a három fotel felé mutatott.
Mi engedelmeskedtünk neki és kényelmesen elhelyezkedtünk.
-ÉN NEM CSINÁLTAM SEMMIT!-üvöltött fel hirtelen a mellettem ülő Adam.
-Nyugodj meg Adam. Nem csináltatok semmi rosszat.Csak egy ajánlatom lenne számotokra.-mosolyodott el az igazgatónő, majd megsimogatta Adam arcát.
A jelent láttán,Leával egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Adam erre mérgesen ránk nézett, és úgy gondoltuk, hogy jobb lesz,  ha megkomolyodunk.
-Szóval.Ha megengeditek kezdeném is.-nézett felénk Mrs.Smith.
Mi egyszerre bólintottunk.
-Mint mindig ebben az évben is kiválasztunk két szerencsés diákot akiket gyakorlatra küldünk.-folytatta mondandóját az igazgatónő.
Mindhármunknak egyszerre csillant fel a szeme.Úristen..tavaly két lányt küldtek el JUSTIN BIEBERHEZ gyakorlatra.
-Viszont idén úgy döntöttünk, hogy mindhárman mehettek,mivel ha csak Adamet és Hopeot küldeném el, akkor biztos nem mennétek el Lea nélkül és az nekem nem lenne túl jó.Ezért inkább egyel többn mint egy sem.-mosolygott ránk Mrs.Smith.
Adamal és Leával egyből egymás nyakába ugrottunk és örömujjongásba kezdtünk.
-Úr isten! ezt nem hiszem el!-kiáltottam el magam.
-Áááá remélem a One Directionhoz megyünk!Úr isten. Zayn...-mondta Lea amikor már elengedtünk egymást.
Adammal szokás szerint, csak furcsán ránéztünk.Sosem voltam az a rajongó típus és valószínűleg nem is leszek.Bár én is szeretem a fiúkat, de valamiért úgy érzem, hogy jobb, hogy nem ismerem őket.
-Holnap reggel 10-kor indul a gépetek Londonba.Ott majd megtudjátok, hogy kikkel kell együtt dolgoznotok.-mondta nekünk az  igazgatónő megvillantva fogait.
-Köszönjük szépen a lehetőséget.-mondtam neki, majd távozni készültünk.
Éppen nyitottam az ajtót, amikor Mrs.Smith utánunk szólt.
-Kérlek Hope, ne hozzatok szégyent az iskolára.Két hónap múlva találkozunk.Most pedig nyomás órára.
Eszméletlen boldog voltam,főleg az miatt, hogy anya most biztos büszke lesz rám.Hiszen több ezer diák közül minket választottak ki, ami nagy szó.
A nap további része viszonylag gyorsan telt. Adammel megvettük Jeremy ajándékát, segítettem Leanak csomagolni és beszéltem anyával is aki mellesleg szétcsattant az örömtől..
Déltuán 5-kor estem haza.Gyorsan el is indultam a lépcső felé, hogy minél előbb felköszönthessem Jeremyt.
-Attól, hogy a tinik bálványozzák őket, nem lesznek tehetségesek...-hallottam meg apa telefonbeszélgetéséből egy kisebb foszlányt.
Én csak néztem rá, s azon tanakodtam,hogy  vajon éppen kiket ítélhet el..Lerakta a telefont,mire én gyorsan  a hátára ugrottam.
-Szia apu.-mondta neki majd egy nagy puszit nyomtam az arcára.
-Szia kicsim.Csak nem Jeremynek lesz?-mutatott a hátam mögött lapuló ajándéra.
-De.-mondtam neki mosolyogva.
- Ilyen kicsi?.-húzta fel a szemöldökét.
-Apa.Beszélhetnénk?-kérdeztem tőle "nagy lányos" hangnemben.
Erre ő csak az asztal felé mutatott.
-Szóval..gondolom anya már mesélte, hogy holnap Londonba utazok, és úgy gondoltam, hogy Jeremy is velem jöhetne.Mármint Adaméknak úgyis van háza az Északi negyedben, ami biztos, hogy nem kicsi és tuti, hogy elférnénk.Plussz te is nagyon jól tudod, hogy Jeremy itt nem bírná nélkülem..-néztem komolyan apára.
Ő sokáig csak bámult előre, de nagy megkönnyebbülésemre, rábólintott az ötletemre.
-Köszönöm!.-mondtam neki boldogan, majd meg is indultam Jeremy szobája felé.
Az ágyán feküdt és valami hörgés szólt a fülhallgatójából, de úgy,hogy még én is hallottam.
OMG ez normális?
Gyorsan futni kezdtem Jeremy ágya felé majd teljes testsúlyommal rávetettem magam.
-Auuuu!-üvöltötte el magát Jer majd leszedett magáról.
-Boldog Születésnapot.-mosolyogtam rá és felé nyújtottam a kis borítékot.
Jeremy furcsán forgatni kezdte a kezében a meglehetősen kis tárgyat.
Aztán kibontotta és fent akadtak a szemei.
-Ez..ez most komoly?Mehetek veled?-nézett rám nagy kék szemeivel.
-IGEN.-mondtam neki, mire drága kisöcsém felállt és szorosan magához húzott.
-Kezdj el csomagolni.-néztem rá, majd átsétáltam a szobámba.
Levágtam magam az ágyamra és mindenféle gondolat cikázott az agyamban.
Vajon kikkel kell együtt dolgoznunk?
Egyáltalán bírni fogom ezt az egészet?
Képes leszek én erre?
Aztán rájöttem, hogy ideje lenne elkezdenem csomagolni.Alig fél óra alatt már végeztem is mindennel.Fáradtan rogytam az ágyamra és egyből le is csukódtak a szemeim.


*Másnap reggel*

- HOPE ébredj! Egy órád van arra,hogy elkészülj.-ugrált az ágyamon Jeremy, miközben én csak félalomban jajjgattam.
Nagy nehezen kimásztam az ágyamból és a fürdőm felé vettem az irányt.Hosszú,derekamig érő szőkés- barna hajamat, összefontam majd kontyba tűztem.Feltettem egy alap sminket és ezt az összeállítást vettem fel.:

Gyorsan lerobogtam a lépcsőn és bemásztam a kocsinkba és már indultunk is reptér felé.
Jeremy egész úton a haverjaival sms-ezett és folyamatosan nevetett.
Pár perc múlva már meg is érkeztünk a reptérre, ahol Lea és Adam már izgatottan várt minket. A repülő nem késett egy percet sem, ami meglepő volt.Párizsban általában sokat késnek a járatok, de szerencsére mi pontosan tudtunk elindulni.
Én Adam mellett foglaltam helyet, Leának pedig hagytam, hogy Jeremyt fárassza le Zayn-el és többi kis kedvencével...
A mellettem ülő idióta fiúval teremésztesen végig nevettük az utat, aztán hirtelen landolni kezdett a gépünk.
-Akkor kezdődjön egy új élet.-mondtam magamban, amikor ráléptem a Londoni talajra.