10.Csodálatos éjszaka...

*Hope szemszöge*

Rémisztő, hogy három nap alatt  mennyi minden meg tud változni...Jeremy tegnap hazarepült. Ezért Adammal töltöttem szinte minden időmet, de láthatólag ő sem érezte magát valami fényesen. Lea minden percben Zaynnel van, amit nem csodálok mert túl feltűnően imádják egymást, ezért Zayn persze mindenhova cipeli magával drága barátnőmet. És hogy mi van velem és Harryvel?! A legjobb kifejezés talán a SEMMI lenne. Természetesen Harry a nap 24órájából 19et úton van és persze aludnia is kell. Két napja nem is láttam őt. De most nem viccelek. KÉT TELJES NAPJA! Persze Harry nem szeretne Zayn kettőt játszani, ezért ő nem tesz ki annak a nagy felhajtásnak, mint aminek Zayn kiteszi Leát. Talán ez így jól is van, de őszintén szólva nem így képzeltem el ezt a kapcsolatot. Legszívesebben elfutnék az egész elől, de szeretem őt, ezért nem teszem meg. Tudom, hogyha elfutnék azzal csak nekem lenne rossz.Én törnék teljesen össze plussz nem hagyhatom itt a munkám ami persze szintén Harryhez és a fiúkhoz köt.

Feldúltan dobáltam bele a ruháimat a bőröndömbe. Ma itt hagyjuk Miamit. Mallorca a következő célpont. Az egész utazásnak azért örültem mert legalább a repülő út idejéig látom Harryt és vele lehetek.

Dúlva-fúlva húztam le a lépcsőn a bőröndömet és persze nem lepődtem meg rajta, hogy az előtérben mindenki rám várt.

-Szia.-mosolygott rám Harry mikor meglátott és egy puszit nyomott a homlokomra.

Egy szia?! Most ugye csak viccel velem?! 2 napja nem láttuk egymást erre ő ide áll elém egy sziával?!

Én csak dünnyögtem magamban valamit és egyből kikerültem Harryt s elindultam a már ránk váró kocsi felé.Nem néztem hátra mivel tudtam, hogy-hogy nézhet rám Harry. De most mit kellett volna tennem? Amikor csak egy sziát tud hozzávágni a fejemhez?

Én Leával és Adammal utaztam együtt a reptérig. Nem is értem, hogy Lea, hogy tudott elszakadni Zayntől.

-Miért kerülöd Harryt?.-kérdezte tőlem barátnőm, amikor már 5 perce szorongtunk a kocsiba.

-Mi? Én nem kerülöm. Csak két nap elteltével többet vártam volna egy sziánal.-mondtam neki s  erre szorosan magához húzott.

-Jajj Hope.Értsd meg Harryt.Neki is nehéz, hogy nem lehet veled, pedig szeretne melletted lenni.-mosolygott bele az arcomba Lea.

-Ha annyira szeretne velem lenni, akkor szakítana rám időt.-mondtam, mert tényleg így gondoltam. Hiába világsztár valaki akkor is tudna időt szakítani arra ami fontos neki. Vagy nincs igazam?

Szomorúan bámultam ki az autó koszos ablakán s Lea éppen hegyi beszédet tartott nekem, de különösebben nem érdekelt mit beszélt.

Aztán lassan, döcögössen megérkeztünk a reptérre. A 4 fiú már ott állt a magánrepülő előtt. 

Niall szokása szerint egy szendvicset szorongatott a kezébe, Zayn éppen Lea felé futott, Liam és Louis elméllyülten beszélgetett egymással, Harry pedig észrevett és egyből megindult felém. Persze én is megindultam a felém igyekvő Harryhez, de amikor egymás elé értünk én szépen kikerültem és felkecmeregtem a repülőre.

Ledobtam magam az egyik ablak melletti ülésben és bámultam ki az ablakon. Annyira hülye vagyok. Miért kerültem ki Harryt amikor meg is csókolhattam volna 2 teljes nap után?  De mégsem mardosott miatta a bűntudat. Mindig is önfejű és makacs voltam.Ez most sem változott meg.Ha Harry ezt nem tudja kezelni akkor szerintem nincs is miről beszélnünk.

Aztán hirtelen mindenki a repülőn termett. Adam gyorsan levetette magát mellém, ezzel megelőzve Harryt aminek őszintén szólva nagyon hálás voltam.

Mint mindig Adammal most is nagyon jó szórakoztunk. Aztán elment egy pohár vízért.

Én csak bámultam a mellettünk elsuhanó felhőket, de valaki hirtelen leült mellém.

-Miért kerülsz?.-kérdezte tőlem Harry a szép szemeivel.

Én csak nagyot sóhajtottam és nem tudtam mit is mondhatnék neki. Mert nem kerülöm, csak....

Na jó. Tényleg kerülöm. 

-Két nap után többet vártam volna egy sziánal.-támadtam le Harryt aki csak bámult rám.

Igen, láttam a nézésében, hogy ő is tudja, hogy igazam van. 

-Sajnálom.-mondta nekem kiscica tekintettel mire én elnevettem magam.

Hogyan is tudnék pont rá haragudni? 

Én csak közel húztam magamhoz a kis göndör fürtős arcot és megcsókoltam.

Nem is tudom leírni, hogy két teljes nap után milyen érzés volt megcsókolni őt.

-Szeretlek.-mondta nekem Harry, mikor már mélyen a szemembe nézett.

Egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra és kényelmesen elhelyezkedtem Harry karjai között.

-Álmos vagyok.-mondtam egy nagy ásítás kíséretében, mire Harry kuncogni kezdett.

-Aludj csak.-nyomott egy puszit a homlokomra, és én már az álomvilágomban is kötöttem ki. 

-Szia Hope!.-ugrott a nyakamba Ashley amikor beléptem a nagy tölgyfa ajtón a családi házunkban.

Én csak néztem a rajtam csüngő szőkeségre. Mit keresek én itt? Hogy kerülök újra Párizsba?

Csak visszaöleltem a kishúgomat és elindultam befelé a házba. Sehol senki. A ház kongott az ürességtől, mint mindig. 

-Anyáék nincsenek itthon.-mondta kishúgom mikor felfutott a lépcsőn.

-De Jeremy a szobájában van.-tette hozzá mondandójához, majd eltűnt a szemeim elöl. 

Én persze egyből megindultam utána, majd a lépcsőn felérve Jeremy szobája felé vettem az utamat.

Még mindig nem értettem, hogy mit keresek itthon. Pár perccel ezelőtt még a Mallorcaba tartó repülőn ültem, Harry karjaiban.Hogy kerültem ide? Egyáltalán mit keresek én itt?

Aztán hirtelen megláttam magam az egyik előszobai tükörben. 

A látvány még engem is megijesztett. Szemeim duzzadtak voltak, vörösek, arcom hófehér s fekete csikók húzódtak végig rajta, az elfolyt smink miatt.

Mi történhetett? Miért sírtam? Miért nézek így ki?

Gyors léptekkel megindultam Jeremy szobája ajtaja felé s amikor beléptem rajta kisöcsém nagy szemekkel nézett rám.

Valamiért úgy éreztem, hogy sírnom kell, zokognom. Valami ismeretlen fájdalom hasított belém s éreztem, hogy szorongatni kezdi a szívemet. Összerogytam a földön és zokogni kezdtem. Magam sem tudtam, hogy miért.

Jeremy egyből ott termett mellettem és szorosan magához húzott. 

-Minden rendben lesz Hope. Nyugodj meg.-nyugtattatott öcsém én pedig továbbra sem tudtam abbahagyni a zokogást. Rettentően fájt. De vajon mi?!

-MONDJ MÁR MEG VALAKI, HOGY MI TÖRTÉNT!.-üvöltettem.

-Hope! Hope! Csak rosszat álmodtál.Sssüü.-mondta egy ismerős hang mire én kinyitottam a szemeimet.

Harry smaragdzöld szemeivel találtam szemben magam, amik aggódva méregettek.

Csak álmodtam? De mégis mi volt ez-az egész? Nem szoktam álmodni, vagy szoktam, de általában sosem emlékszem az álmaimra.Fura..

Gyorsan felültem, de Harry karjai még mindig nem engedtek el.

Rázott a hideg és kapkodtam a levegő után. Ez-az álom teljesen élethűnek bizonyult.

-Itt vagyok.-suttogta a fülembe Harry miközben a nyakamba temette arcát.

Az érzés, hogy Harry mellettem van megnyugtatott.

-HELLO MALLORCA!.-üvöltött fel Niall, mire Harry eltávolodott tőlem.

Végre megérkeztünk. Izgatottan néztem ki az ablakon s gyönyörű látvány tárult a szemem elé.

Homokos tengerpartok, nagy épületek, tengerparti házak, napsütés.Végre..

Szerencsére fél óra múlva már boldogan dőltem le a kis tengerparti ház egyik szobájában lévő ágyára.

Még mindig az álom zakatolt az agyamban. Mégis miért zokogtam? Mit kerestem Párizsban? Miért mentem haza?

-Nincs több szabad szoba. Lehetek a szobatársad?.-kérdezte tőlem valaki mire én elnevettem magam.

-Nem is tudom Styles.Meggondolom.-mondtam neki komoly hangnemben mire ő rám vetette magát és csikizni kezdett.

-Ne Harry! Hagyj békén! Kérlek!.-visítottam.

Harry persze élvezte azt, hogy én meghalok a röhögéstől ezért esze ágában sem volt leszállni rólam.

-ALKUT AJÁNLOK!.-üvöltöttem el magam.

Erre Harry kíváncsian rám nézett. Reméltem, hogy most végre elenged, de nem így lett.

Fölém helyezkedett és kezeimet lefogva, teljes testsúlyával rám hajolt.

-Hallgatlak.-mondta nekem Harry miközben farkas szemet nézett velem.

Természetesen cselnek szántam az egészet, és jelen pillanatban amúgy sem jutott eszembe semmi.

Jobban lefoglalt a gondolat, hogy Harry ilyen közel van hozzám.Minden porcikám bizseregni kezdett és a szívem gyorsabban vert mint eddig valaha. Még soha nem voltam ÚGY együtt fiúval és féltem is tőle, de most mindennél jobban vágytam rá. Harry tekintete még mindig rajtam pihent én pedig nem tudtam semmit sem kinyögni.

Aztán Harry egyre közelebb hajolt hozzám és a fülemnél megállt.

-Talán jobb ha mégsem leszünk szobatársak. Nem bírnám ezt a kísértést.-suttogta a fülembe.

Harry éppen próbált lemászni rólam, de én újból magamra rántottam. Súlya hatására kissé fölszisszentem, de nem érdekelt. Ő csak vadul csókolni kezdett én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy megszabadítsam fekete pólójától és sikerrel is jártam. Harry elkezdte csókolgatni a nyakamat mire én felnyögtem.

Akartam.Két nap után mindennél jobban akartam. Közelebb akartam érezni magamhoz, mint bárki mást.

Hirtelen keze az ingem alá csúszott és simogatni kezdte csupasz hátamat.

Már éppen a gombokkal bajlódott amikor valaki kopogott az ajtón.

Harry egyből leugrott rólam én pedig felugrottam az ágyról és eligazítottam magamon a ruhámat.

Kétségbeesetten néztünk egymásra, majd hozzávágtam Harryhez a felsőjét, amit ő egyből magára is rángatott.

-Szia.Csak nem megzavartam valamit?.-nézett rám Lea, mikor kitártam előtte az ajtót.

De Lea megzavartál valamit! De mit is vártam tőled? Mindig is tudtam, hogy pocsék az időzítésed.

-Dehogyis. Éppen indulni készültem.-mondtam a mögöttem álló Harry.

Mielőtt távozott volna a helyiségből egy puszit nyomott az arcomra, majd el is tűnt a szemem elől.

Idegesen néztem az ajtóban álló személyre.

-Óóóó..-mondta Lea ledöbbent hangnemben.

Végre. Szóval leesett neki, hogy mit is zavart meg.

-Bocsi Hope.Nem direkt volt.-nézett rám bánkódó tekintettel. 

-Semmi baj.Miért jöttél?.-néztem rá mosolyogva, hiszen sosem tudtam rá igazán haragudni.

-Csak nem jössz ki röpizni a fiúkkal meg velem a partra?.-kérdezte tőlem nagy mosollyal az arcán barátnőm.

Természetesen belementem.Pár perc múlva Leával ezekben az összeállításokban tipegtünk ki a partra:

 

Már mind a 6 fiú kint élvezte a napsütést és természetesen már a csapatokat is összerakták.

Nem lepődtem meg, hogy Lea és én külön csapatba kerültünk. Legalább mindkét csapatban lesz egy béna lány.Ha.-ha.-ha.

-Nyertünk!.-kiáltottam el magam miközben Harry nyakába ugrottam.

2óra szenvedés után megvertük Leáékat.

-Nem is voltál rossz Hamilton lány.-pacsizott le velem Louis.

Na igen.Igazából tudok röplabdázni.Nem is kicsit. De ez is egy eltitkolt tulajdonság.

-Menjünk zabálni!.-kiáltotta el magát Niall.Látszólag őt nem nagyon kötötte le, hogy megnyertük a játékot..

Erre persze mindenki elnevette magát. Későre járt az idő. A nap már bukott le és ezzel narancssárgára festette a tengerpartot ami gyönyörű látvány nyújtott.

A társaság persze elindult befelé, de én nem voltam éhes ezért inkább helyet foglaltam a forró homokban és gyönyörködtem a látványban, ami a szemem elé tárult.

-Jössz sétálni?.-kérdezte mögülem egy kellemes hang ami mindig melegséggel töltött el.

Hátrafordultam és nem lepődtem meg,hogy Harry alakjával találtam szembe magam.

Csak elmosolyodtam és pár perc múlva már kézen fogva sétáltunk végig a tengerparton.

Csak beszélgettünk és beszélgettünk. Szinte mindent elmeséltem Harrynek MINDENRŐL!

Ő is megosztotta velem izgalmas életének nagy dolgait. 

Talán ez alatt a pár óra alatt sikerült bepótolnunk mindent.Most tényleg úgy éreztem, hogy együtt vagyunk és ez TÉNYLEG egy randi volt. 

-Ideje lenne visszafordulnunk, nem?.-kérdeztem a mellettem álló fiútól, aki még mindig szorította a kezem.

Az égbolton ezernyi csillag ragyogott s a tenger is már sötét színekben játszott. Egyedül a hold szépsége ragyogott bele az éjszakába.

-Mutatni szeretnék valamit.-mosolygott rám Harry.

Én csak kíváncsian néztem rá, majd elkezdett maga után rángatni.

-Megjöttünk már?.-kérdeztem vagy már ezredszerre Harrytől, amikor lefékezett egy nagy szikla előtt.

-Igen.-válaszolt nekem.

Én csak bámultam az előttünk tornyosuló sziklára.

-Most komolyan ezt akartad megmutatni és ezért sétáltam több mint 1órát?.-néztem rá Harryre aki csak elnevette magát.

-Gyere.-mondta nekem, majd felhúzott maga után a sziklára.

Amikor felértünk a tetejére elállt a lélegzetem.

Több száz gyertya világította be a sziklákkal körülvett kis helyet a homokban aminek középen egy hatalmas pokróc volt leterítve.

-Hűű.Ezt te csináltad?.-néztem rá csillogó szemekkel Harryre.

Ő csak kicsit elvörösödött, majd bólintott egyet.

-Ez csodálatos.-mondtam neki majd a nyakába ugrottam és leheltem egy csókot ajkaira.

Pár perc múlva már a pokrócon feküdve bámultuk az égboltot amin a csillagok gyönyörűen világítottak.

-Ugye milyen szépek?.-kérdeztem a mellettem fekvő Harrytől.

-Azok. De nem annyira mint te.-mondta nekem miközben az oldalára fordult és fölém hajolt.

Én csak elmosolyodtam a kijelentés hallatán. 

-Hope.Amióta ismerlek teljesen megváltozott az életem és nem rossz értelemben. Valahogy magabiztosabbnak érzem magam amióta tudom, hogy te mellettem vagy és, hogy téged nem az érdekel, hogy ki vagyok. Valamiért erőt ad nekem a szerelmed. Legszívesebben minden egyes nap elfutnék a hírnév elől és feladnám az egészet, de csak azért szenvedek végig minden egyes napot, mert tudom, hogy te a nap végén várni fogsz rám.-nézett mélyen a szemembe Harry.

Szemeim megteltek könnyel és néhány le is fojt az arcomon.Most már biztos voltam benne, hogy nekem tényleg ő kell.

-Szeretlek Harry.-mondtam neki mosolyogva.

Ő csak fölém hajolt és hosszasan megcsókolt.

Testemet átjárta a meleg, de egyben rázott is a hideg. Pillangóim újból táncot lejtettek a gyomromba, szívem pedig szaporábban kezdett dobogni.

Közelebb húztam magamhoz Harryt és a füléhez helyeztem a számat.

-Akarom..-suttogtam neki vágyakozó hangon, mire ő felém lövelt egy "biztos vagy benne?" pillantást.

Én csak bólintottam egyet majd vadul csókolni kezdtem szerelmem ajkait. Harry ismét teljes testsúlyával rám helyezkedett, de ezúttal nem szisszentem fel, csak még jobban magamhoz húztam.

Szerencsére most könnyebben húztam le róla a felsőjét s ezután Harry egyből a nyakamra vetette magát mire én kicsiket felnyögtem.

Ezúttal szerencsére semmi sem zavart meg minket és pár perc múlva már meztelen testem Harryének feszült miközben vadul csókolt engem.

Mindig az mondjuk, hogy az első a legjobb és a legcsodálatosabb. Eddig sosem hittem benne, de mai este bebizonyította, hogy tényleg igaz a mondás.

Csodálatos volt és álmodni se mertem volna csodálatosabbat.Boldogan jelenthetem ki, hogy életem legszebb éjszakáját töltöttem azzal a fiúval akit szeretek.

*Harry szemszöge*

-Hope.Amióta ismerlek teljesen megváltozott az életem és nem rossz értelemben. Valahogy magabiztosabbnak érzem magam amióta tudom, hogy te mellettem vagy és, hogy téged nem az érdekel, hogy ki vagyok. Valamiért erőt ad nekem a szerelmed. Legszívesebben minden egyes nap elfutnék a hírnév elől és feladnám az egészet, de csak azért szenvedek végig minden egyes napot, mert tudom, hogy te a nap végén várni fogsz rám.-nézett mélyen Hope szemébe amikor mellettem feküdt.

Tudom, hogy nem indult valami jól a kapcsolatom Hoppal, de tudtam, hogy mindennél többet jelent nekem és azt is tudtam, hogy soha nem akarom elengedni.SOHA! Minden egyes percet amit vele töltöttem élveztem.Akár haragudott rám, akár boldogok voltunk, akár szomorúak.

-Szeretlek Harry.-suttogta nekem, mire nekem szaporán kezdett verni a szívem.

Most már biztos voltam benne, hogy mindennél jobban szeretem.

Fölé hajoltam majd teljes szívemből és amilyen hosszan csak tudtam megcsókoltam.Akartam őt. Vágytam rá.De nem voltam benne biztos, hogy ezt ő is akarja, vagy nem tartja-e túl korainak.Ezért inkább tartottam a távolságot.

De aztán Hope közelebb húzott magához és a fülemhez emelte hívogató ajkait.

-Akarom...-súgta vággyal teli hangon a fülemben.

Nem voltam benne biztos, hogy tényleg teljesen biztos-e ebben, de örültem volna neki ha biztos lenne benne, mert én is akartam..

Ezért felé intéztem egy "biztos vagy benne?" nézést.

Nagy megkönnyebülésemre egy bólintást kaptam válaszul. Lassan és óvatosan ráhelyezkedtem Hopera és vigyáztam, hogy ne fájjon neki a hirtelen súlyom, majd vad csókcsatába kezdtünk.

Hope most is megszabadított a pólómtól én pedig egyből csókolni kezdtem csupasz nyakát, aminek nem tudtam ellenállni.

Most nem voltam olyan szerencsétlen mint a nap legutóbbi részében és másodpercekkel később már Hope meztelen testén csúsztattam végén a kezem miközben még mindig vadul csókoltam.

Hazudnék ha azt mondanám, hogy ez volt az első alkalom, mert nem ez volt, de az biztos, hogy ez volt a legcsodálatosabb.

Azért mert egy csodálatos lánnyal töltöttem az éjszakát és, mert teljes szívemből szeretem őt....

Mivel ez a 10.rész ezért úgy döntöttem, hogy nem sokkolak le titeket.:) Úgyhogy, majd a következő részen izgulhatjátok agyon magatokat, de garantálom, hogy ma sem fogtok nyugodtan aludni.

De van még egy bejelentei valóm.Mivel elérkeztünk a 10.részig, ami kerek szám ezért úgy döntöttem, hogy felfedem előtettek, hogy hogyan is nézek ki valójában:

Tudom, hogy nem pont ilyenre számítottatok, de magam is tudom, hogy nem vagyok egy gyönyörűség.:)

ESTE ÚJ RÉSZ!DE CSAK AZÉRT MERT TI VAGYTOK A VILÁG LEGJOBB OLVASÓI ÉS NEM HAGYLAK TITEKET CSERBEN, LEGALÁBB HÉTVÉGÉN NEM!

ADDIG IS XOXO:*